Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Krupa András: Kétnyelvű népballadaénekes Nagybánhegyesen
ki nagyobb izgalmat sem, a szöveg nem kötötte le a figyelmüket (ugyanakkor a tréfás népi elbeszéléseket érdeklődve fogadták!). Ez a magatartás abból is fakadhat, hogy már régen nincs szokásban hasonló népi énekek, népballadák meghallgatása. 1 2 A három magyar nyelvű balladát népmese előadása közben, a gyűjtő kérésére énekelte. Mindezeket ismerve mégis azt vallom, hogy hasznos lenne a megyében is a népballadák gyűjtése, még ha rendkívül nagy többlet-erőkifejtést is igényel. 1 3 A megyebeli népballada-tudás egykori alapját mindenekelőtt a Békés megyében élő balladakincs alkotta. De voltak más fontos forrásai is: ezt igazolja Farkas Andrásné négy balladája. Az uj stílusú balladák - különösen a családi tragédiákat megéneklőknek - a terjesztői a ponyvaárusok, a históriások. Szinte „helybe hozták" őket. Farkas Andrásné szerint Nagybánhegyesen egy kolduspártól hallotta a 3. és a 4. számú népballadát: ,,Ez régen volt, még a tízes években. Ha valami történt - ezek a koldusok nem voltak bánhegyesiek, máshonnan jöttek, s Jakiról Jakira jártak... ki volt nekik nyomtatva kis lapokra, ők ezt árusították, adták, odaadták. Mindenki adott nekik valamit, pénzt.Hát én is kaptam ilyen lapot a koldusaszszonytól, s abból tanultam meg... Ők énekelték, és így azután árulták ezeket a könyvecskéket... És több gyerek ment utánuk."" A feleségét, a szeretőjét és a családját kiirtó katona történetét feldolgozó nagybánhegyesi népballadával rokon balladát - melyben a hazatérő katona az időközben mással esküvő menyasszonyát és a szeretőjét, valamint önmagát agyonlövi - Újkígyóson a vásárban árulták (az újkígyósi adatközlő históriának is nevezte) 1 5. Tehát ebbe a típusba tartozó népballadák ismerete nem lehetett elszigetelt, a vándorárusok, a koldusok szinte egyidőben árasztották el az egyes vidékeket, az egész országot. A másik forrást a sommások jelentették, akik a legkülönbözőbb helyeken vállaltak munkát, s átadták-átvették a szóbeli néphagyomány darabjait. Ez a kölcsönhatás kettős lokalitású volt: vagy az adott falubeliek mentek cl más tájakra, vagy a községbe jöttek cl máshonnan dolgozni, s hozták magukkal pl. a balladákat. Farkas Andrásné lánykorában maga is többször vett részt ilyen munkákon, férjével még Németországban is dolgozott. A Fehér László balladát (1. sz.) valahol uradalmi répaegyeléskor (pri rcpe) hallotta. (Újkígyósra pedig az itteni grófi uradalomba érkező hevesi munkások hozták a balladákat. 1 6) A különböző családi drámákat, eseményeket megéneklő balladáknak a ponyvára kerülése, s ilyen termékként való propagálása mélyen hatott a nép alkotótevékenységére, az akkor keletkezett népi énekek tematikai, szerkezeti, dallambeli sajátosságaira. Ebből következik, hogy a helyi tragikus, kirívó események a balladaalkotás jelentős forrását képezik, amint ezt a féltékenységből elkövetett gyilkosságról szóló - az adatközlő szerint Tótkomlóson valóban megtörtént esetre épülő - szlovák nyelvű ballada (2. sz.) is tanúsítja. A balladák egy részét - bár zömüket átvették, s hellyel-közzel újraformáltákitt, helyben alkották a magyarok és a szlovákok egyaránt. A népszerűvé vált balladák kiválasztását, elterjedését meghatározó népi közízlés (nevezzük így) - mely a legbonyolultabb kölcsönhatások etnikai, kulturális eredményeként jött létre - hatását és érvényesülését az is mutatja, hogy a szlovák nyelvű ballada dallama azonos a 4. számú magyar nyelvű ballada dallamával. Ez akkor is igaz, ha a dallamot maga az adatközlő vitte át az egyikről a másikra. De a dallamhoz alkalmazkodó szövegstruktúra alapján feltételezhető, hogy a szövege adott, kész dallamra épült fel. Az adatközlő természetesnek találja, hogy az egyik balladát magyarul, a másikat szlovákul énekli. Kétnyelvű környezetben ez a megnyilvánulás valóban nem okozhat feltűnést, mert mindennapos jelenségről van szó. A két nyelvű éneklés azonban csak addig van érvényben, amíg mind a két fél azonos értékűnek fogadja el a kétnyelven váltakozó éneklést. Ugyanis a kétnyelvűségnek egyéni és közösségi mutatói vannak, amelyek fontos szerepet játszanak a folyamatban. Az egyén kétnyelvű lehet: (a) ha a szűkebb család is kétnyelvű; (b) ha a család ugyan egynyelvű, de a közvetlen környezete más nyelvű, (c) ha a család és a közvetlen környezet egynyelvű, de a település, a község környékét más nyelvűek veszik körül; (d) ha az egyén tartósan vagy ideiglenesen más nyelvű környezetbe kerül; (e) ha az egyén lakóhelyére, ill. az egynyelvű környezetbe történeti események folytán (pl. lakosságcsere) más nyelvű csoport ékelődik be, s együttélés következik be; (f) ha az egyén jellembeli vagy más, pl. emocionális okok következtében önként a közvetlen környezetén kívüli érintkezése nyel véül más nyelvet választ; •356
