Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hévvizi Sándor: Gyoma regionális köznyelvének néhány vonása

közlő nyelvi sajátosságait kellene megvizsgálni. Ami számomra ezt a munkát megkönnyítette, és a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy így születik a legvalósabb eredmény, az az volt, hogy az adatközlők ismerősként beszélgettek velem saját lakásukon, s így az első pár mondat után már elfelejtették, hogy rajtam kívül egy másik hallgatója is van elbeszélésüknek - a magnetofon. Az összegyűjtött anyag egy részének (egy-egy adatközlő szövegrészletének) folyamatban van számítógépes fonémastatisztikai feldolgozása, amely tovább fogja pontosítani s más oldalról is megvilágítani az eddig kialakult eredményt. Végezetül talán még annyit, hogy egy mai község lakóit, legyenek azok fiatalabbak vagy idősebbek, értelmiségiek vagy kevesebb iskolával rendelkezők, ma már nagyon sokoldalú információ éri (TV, rádió, sajtó stb.). A felgyorsult közlekedés (többek között az egyre több családnál fellelhető személyautó) révén pedig nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is eljuthatnak, s gyakran el is jutnak országunk addig nem látott tájaira, városaiba. Új és új ismereteket szereznek, új és új ismerősökkel cserélnek gondolatot, s mindez tovább alakítja nyelvjárási elemekben eddig gazdag nyelvüket a köznyelv irányába. Ennek alapján úgy vélem, hogy egy társadalmi réteg nyelvének vizsgálata is fontos megállapításokra ad lehetőséget. Való igaz, hogy az értelmiség nyelve talán a legreprezentatívabb képviselője a nyelvjárás és a köznyelv találkozásának. Ahhoz azonban, hogy egy község, város mai regionális köznyelvét feltárjuk, úgy érzem, szükséges az adatközlők társadalmi körének bővítése. Ertem ez alatt azt, hogy a különböző társadalmi rétegek, foglalkozási ágak, különböző életkorú adatközlők nyelvhasználatának a vizsgálata ad erre a kérdésre teljes, megnyugtató választ. FELHASZNALT, ILLETŐLEG ATTANULMANYOZOTT IRODALOM Balogh Lajos: A fel igekötő és a határozóragok hangtani változatai Szombathely regionális köznyelvében (NytudÉrt. ioo, 33-63). Derne László: „A magyar kiejtés kézikönyve" előmunkálatairól (MNy. LXVI, 146-154). Derne László: A regionális köznyelvi kutatások kérdéséhez (MNy. LXIX, 260-266). 1970. évi népszámlálás Békés megyei adatai (KSH. Bp., 1971). G. Varga Györgyi: Alakváltozatok a budapesti köznyelvben (Ak. K., Bp., 1968). Imre Samu: A regionális köznyelvi kutatásról (MNy. LXIX, 257-260). Imre Samu: Megfigyelések a magyar nyelvjárások változásáról (ÁNyT. VIII, 85-104). Imre Samu: A mai magyar nyelvjárások rendszere (Ak. K, Bp., 1971). Kálmán Béla: Nyelvjárásaink (Tk. K., Bp., 1971). Karácsonyi János: Békésvármegye története (Gyula, 1896., II. 129-136). Kiss Jenő: A nyelvjárások változásáról és az anyanyelvjárási gyűjtésről (MNyr. 97. évf. 217-228). Kiss Jenő: Magyar nyelvjárási mondattanok? (MNyr. 100, 83-88). Kiss Jenő: Megjegyzések a tájszótárírásról (MNy. LXXIII, 221-226). Kovács Ferenc: A falu nyelvének átrétegződése (ÁNyT. VIII, 133-148). Magyar Nyelvjárások Atlasza I-IV. Szabó István: Az í-zés esetei a békési nép nyelvében (MNNy. III, 275-304., Debrecen-Kolozsvár, 1941). Szathmári István: Gondolatok a regionális köznyelvek kutatásáról (MNy. LXX, 307-315). Tanulmányok a regionális köznyelviség köréből (NytudÉrt. 100, 1979). 36