Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - VITA - Berecz János-Nemes Pál-Vámos Imre: Néhány megjegyzés Radnai Mikes "A dombegyházi Attila-hagyomány új megvilágításban" című művéhez

valami újat adni, képes-e új következtetések levonására, a kérdés tanulmányozásához képes-e új adatokat feltárni ? Számos példát ismerhetünk arról, hogy valamely szakmában teljesen járatlan, laikus is összegyűjtött annyi ismeretet, hogy végiilis maradandót alkotott. Sőt olykor világot felkavaró tettekre is képesek voltak. És hát olykor - a fordított esetek is előfordultak... Felmerül a kérdés, mi ösztönözte Radnai Mikest arra, hogy a hunok kérdésével, közelebbről, a dombegyházi Attila-hagyománnyal foglalkozzék ? Az a tény, hogy olyan írásbeli és szájhagyományra bukkant, miszerint: „Attila natus est in Engaddi, educatus est in Zelemér, sepultus est in Dombegyháza", vagyis magyarul: Attila Engaddiban született, Zeleméren nevelkedett és Dombegyházán temették el. Radnai feltételezte, hogy e népi, sőt tudós hagyomány több mint egy évezreden át élt a népben, apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre szállt, míg végül valamikor 1700 táján írásban is megfogalmazódott. Ami persze nem teljesen lehetetlen. Mindenesetre ebből kiindulva gombolyította a fonalat Radnai Mikes, míg szerinte igen jól megalapozott koncepcióját meg nem fogalmazta, s azt alá nem támasztotta érdekes és súlyos érvekkel. Minket mindenesetre megragadott Radnai néhány következtetése, amit itt, már elöljáróban szeretnénk kiemelni: a) Radnai Mikes bizánci forrásokra és más tényekre hivatkozva azt állítja, hogy a népvándorláskorabeli népeknek a Nagy Alföld, közelebbről a Tisza-Maros-Körösök háromszöge volt a legfontosabb letelepedési helye. Szerinte itt lehetett a hun birodalom európai részének fő gócpontja is, amit talán az is bizonyít, hogy a hunok legelőször Dáciát szállták meg az Al-Dunán keresztül, s itt, az Al-Duna innenső térfelén voltak az első európai hun királyok kormányzási központjai és temetkezési helyei. Innen vonulhattak később északabbra, a Tisza-Maros-Körösök területére. Az Alföldön azonban akkoriban sok volt a letelepülésre alkalmatlan terület, hiszen a gyakori áradások, a Tisza, a Maros, a Körösök szabályozatlansága miatt a folyók mentén több tíz kilométerre kiterjedő mocsaras, lápos terület húzódott. Magától adódik a következtetés, hogy mind a korábbi népvándorlás-korabeli népek, mind a hunok a magasabb helyekre húzódtak, oda, ahol kevésbé fenyegették őket a gyakori árvizek, ahonnan a víz gyorsan levonult, és ahol kiváló minőségű termőföldek voltak. Ez egyáltalában nem volt lényegtelen a nomád hunok számára sem, hiszen a több százezres lóállományhoz és más állathoz kövér legelők kellettek. Ilyesmi a homokon például elképzelhetetlen. így jut Radnai arra a következtetésre, hogy a hunok fejedelmi gócpontja Attila idejében a Maros törmelékkúpja lehetett, s más teriilet nem is igen jöhetett szóba. b) A hunok korának vízrajzi tanulmányozásával bizonyítja Radnai Mikes, hogy a Priskos rétort magában foglaló bizánci követség útja is perújrafelvételt igényel. A vizekkel átszabdalt területeken a követség sokkal lassabban mozoghatott, mint azt eddig bárki is feltételezte. c) Újszerű Radnai Mikesnek a Priskos rétor, az Attila udvarát megjárt bizánci követségi tag által leírt iható vizű tóhoz fűzött következtetése is. Radnai szakértőkkel bizonyítja, hogy iható vizű tó csakis a Maros törmelékkúpjának, vagy annak szélén keletkezhetett, ahol a föld alatti elhagyott medrek vastag homok- és kavicsrétege megszűrte a Marosból e területre áramló vizet, s az bugyforrások alakjában a felszínre tört. d) Radnai Mikes nem tudta pontosan, hogy miként temetkeztek a hunok, miként azt mások sem tudják. Egyesek szerint halottaikat elhamvasztották, mások szerint guggoló helyzetben temették el őket, ismét mások szerint a királyokat folyómederbe temették. Tudjuk, hogy Attiláról is ez a legenda kelt szárnyra. Ha ez igaz lenne, a temetést a legkönnyebben a Maros valamely mellékágában ejthették meg, hiszen azt viszonylag könnyű volt elzárni, mert a víz a többi ágakon elfolyhatott. Ez is figyelemre méltó, különösen ha szembeállítjuk azokkal a következtetésekkel, miszerint Attilát a Tisza medrébe temették. Ez aligha volt keresztülvihető abban az időben. e) Radnai Mikes sokat fáradozott annak érdekében, hogy bizonyítsa: Attila a Priskos rétor által leírt fapalotás fővárosa Dombegyház környékén, valahol a mai Battonya helyén lehetett. Meggyőződése volt, hogy ez így igaz, s ettől semmiféle ellenvélemény vagy lemosolygás el nem tántoríthatta. A műben látni fogjuk, hogyan bizonyítja ezt. Mi nem szólunk hozzá ehhez a kérdéshez, hiszen mi mindhárman battonyaiak vagyunk s még majd megvádolhatna minket valaki azzal, hogy részrehajlók •336