Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - VITA - Berecz János-Nemes Pál-Vámos Imre: Néhány megjegyzés Radnai Mikes "A dombegyházi Attila-hagyomány új megvilágításban" című művéhez

Néhány megjegyzés Radnai Mikes „A dombegyházi Attila-hagyomány új megvilágításban" című művéhez BERECZ JÁNOS-NEMES PÁL-VÁMOS IMRE Nem tudjuk, akad-e ma valamennyire is tájékozott ember, akinek a képzeletét ne lobbantaná fel azonnal Attilának, a nagy hun királynak a története vagy ha úgy tetszik a legendája.* Különösen vonatkozik ez ránk, az idősebb nemzedékre, akikbe már az elemi iskolában beleoltották a hitet: a hunok a magyarok elei, Attila, a hunok fő királya a magyarokkal rokon nagy királyok és hadvezérek közé tartozott... És amikor tanítóink arról meséltek, hogy a hunok halhatatlan vezére hármas koporsóban, valahol szűkebb pátriánkban nyugszik, csillogó szemekkel hallgattuk az Attila király haláláról, folyómederbe vagy halomsírba temettetéséről szóló legendákat. Mindannyian szerettük a történelmet, érdekelt bennünket a népvándorlások kora, a hunok története, a magyarok bejövetele, a honfoglalás s a későbbi századok históriája is. Érthető hát, hogy amikor Radnai Mikes tevékenységéről 1969-ben tudomást szereztünk, közelebbről is szerettünk volna megismerkedni ezzel az amatőr kutatóval. Ismertetőt kértünk tevékenységéről, amelyet meg is kaptunk egy rövid összefoglalóban. Radnai azonban a teljes kéziratot, amely már majdnem készen állt, senkinek nem adta oda, nekünk sem. Nem sokkal ezután eltűnt a szemünk elől. Csak 1976-ban tudtuk meg Eleken lakó húgától, hogy 1971-ben Békéscsabáról Elekre költözött, s húgánál lakott 1973-ban bekövetkezett haláláig. Itt jegyezzük meg, hogy Radnai Mikes Eleken született, ahogy az iratokból kivehettük, paraszti családban. Amikor 1969-ben nyugdíjba ment, már foglalkoztatta a gondolat, hogy visszaköltözik szülőfalujába, Elekre, amit aztán meg is valósított. 1976-ban kezdtünk el újra foglalkozni Radnai Mikes felkutatásával, eljutottunk Elekre, beszéltünk ott élő húgával is. Húga készségesen rendelkezésünkre bocsájtotta bátyja levelezését, a kéziratot azonban másik bátyja vette magához, aki Martonvásáron élt. Tőle kaptuk meg végülis a kéziratot azzal, hogy próbáljuk meg írásban is megjelentetni. Meg kell mondanunk, vegyes érzelmekkel vettük a kezünkbe Radnai Mikes kéziratát. Olyan sokat olvastunk már Attiláról, annyi helyen született és nevelkedett, talán soha senkiről nem írtak annyit, mint a hun főkirályról. Mégis, amikor elkezdtük olvasni a művet, úgyszólván egymás kezéből téptük ki a lapokat, annyira lebilincselően érdekes és izgalmas olvasmánynak bizonyult. Emellett - a régészethez persze abszolút nem hozzáértők - úgy érezzük, hogy Radnai okfejtései, bizonyításai jól megalapozottak, s megállják a helyüket úgy, mint néhány régészünk hipotézisei. Mindenesetre egy amatőrtől óriási erőfeszítést igényelt ez a mű. Mikor aztán időt tudtunk szakítani magunknak arra is, hogy betekintsünk Radnai Mikes tudósokkal, muzeológusokkal, nyelvészekkel és régészekkel folytatott hallatlan széleskörű levelezésébe, elámultunk azon, hogy ez az ember milyen makacs következetességgel, hallatlan energiával vetette bele * Ezekben a napokban jelent meg sokszorosított formában Radnai Mikes dolgozata. A kötet bevezetőjét elsősorban abból a célból közöljük, hogy elindítója legyen az e témakörrel foglalkozó régészek, történészek eszmecseréjének. Tehát vitabevezető tanulmánynak is tekinthetjük. A Békési Élet szerkesztősége örömmel fogadja a hozzászólásokat, és szívesen ad teret a Radnai munkájával, illetve vele összefüggésben általában az Attila-kérdéssel kapcsolatban esetlegesen kibontakozó tudományos vitának. •334