Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - MŰVELŐDÉS - Csobai Lászlóné: A "Néprajzi csoportok Békésben a XVIII-XX. században" című állandó kiállítás Békéscsabán

szűcsközpont volt, ezek közé tartoztak a mezőberényi, a tótkomlósi és a szarvasi szlovák szűcsök is, akik díszítésül a rátétes és hímzett szűcsornamentikát alkalmazták. Ezekből a ködmönökből láthatunk kiállításunkon is. A paraszti gazdaságok életében fontos szerepe volt a szövés-fonás asszonyi munkájának, amely szinte minden házhoz hozzátartozott. Ennek magyarázata a kezdetleges árutermelésben rejlik. Az aszszonyok teljesen önállóan végezték a szövés-fonást, és igen szépen hímeztek. Az alapvető textilnövény a kender volt. A vásárolt pamut- és lenfonal mellett igen fontos alapanyag volt még a gyapjú. Egy-egy nemzetiség textilművészetének jellegzetességeit képviselik a kiállított textiliák is. A különböző vallásokat követő többnyelvű lakosságnál eltérő népszokások alakultak ki. Egyik legrégibb hagyományt a temetkezési szokásokban a református magyar temetők fejfái tükrözik. A csabai szlovákok halotti kultuszának jellegzetes darabjai a halottas díszabrosz, dísztörülköző. A méhkeréki románok jeles téli szokása volt a turkajárás, a fiatal férfiak csoportos kolindáló szokása. A helységeken zeneszóval, táncolva végigvonuló, maskarás-álarcos menet a gyulai és az eleki németek népszokása volt, melynek tartozéka a szekérrel vontatott farsangi bolondkerék is a kiállított tárgyi emlékek között van. Végül a battonyai szerbek máig élő egyik népszokása a ház védőszentjének családi ünnepe. Ezen népszokások mindegyikét kiállításunkon is bemutatjuk. A Békés megyei fazekasközpontok közül a tótkomlósi kerámia képviseli a legsajátosabb egyéni jelleget. A tótkomlósi kerámia formáiban felismerhető a hódmezővásárhelyi hatás, de a színezésben és a díszítésben egyfajta egyéni stílust is kialakítottak. A tótkomlósi fazekasok inkább álló edényeket készítettek, mint a vizeskorsók, bugykoskorsók, kancsók, szilkék, butellák, bokályok. Végül kiállításunk utolsó egysége ismét történeti szempontú, amelyen a XIX. század közepétől kezdve a XX. század első feléig a politika és művelődéstörténet körébe tartozó emlékek láthatók. Mivel olyan történeti-néprajzi kiállításról van szó, amely az itt élő magyarságot és a vele együtt élő nemzetiségeket mutatja be, ezért a kiállításon való jobb eligazodást többnyelvű feliratok segítik elő. Az egész kiállítás szlovák, román, német és szerb nyelvű rezüméje olvasható a kiállítás előterében. Ugyanitt látható egy jól áttekinthető térkép, amely Békés és Csanád megye lakosságának nemzetiségi megoszlását tükrözi a XIX. század közepén. (1850-1854) A látogatók számára öt nyelvű katalógus is készül, mintegy huszonöt képpel illusztrálva a kiállítást. •326