Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: A Sárrét-kutatás levéltári lehetőségeiről

a névanyag megváltozása: a különböző erek, fokok, laposok, derekak eltűnésével például kényszerűen megváltozott a földrajzi nevek köznévi utótagja (Kapás fok > Kapás tanya). Vésztő múlt századi és mai névanyagában ez így tükröződik: Múlt századi földrajzi nevek: Mágori puszta, Mágori állás Nimeti róna Csóti fok Szopor, Kis Szopor, Szopori híd Atkái fok, Atkái gát Mai alakváltozataik: Mágor, Mágori domb Németi legelő, Németi-zug Csóti tanya, Csótlapos, Csótlaposi híd, Csótlaposi domb, Csótlaposi kanászház Szopori tanyák, Szopori szik, Szopori nagyút Atka, Atkái domb A múlt századi földrajzi nevek és mai változataik így őrzik a táj változásának nyomait. A múlt század eleji feljegyzések gazdag forrást jelentenek a régi Sárrét topográfiájának tanulmányozásához, a történeti földrajzi névgyűjtéshez, a nyelvtörténeti kutatásokhoz. Az összegyűjtött mesék, elbeszélések színes világot mutatnak, a levéltári anyagok segítségével azonban pontosabbá tehetjük a tájról, a társadalmi valóságról, a Sárrét világáról kialakított képet. III. A sárréti táj átalakulásának folyamatáról ugyancsak keveset tudunk. Gacsári István krónikájának részletei például pontos leírást adnak a korabeli gyarmati határról. írja, hogy a nagy kiterjedésű rétségek miatt a falu határában „gólyák, fecskék, darvak és túzokok iszonyú sereggel vágynák." Negyven évvel később a szomszédos Szeghalomról meg azt olvassuk, hogy „a Sebes Körösnek ez idő szerint még 40 000 holdnyi árterülete van a Sebes Körös Sárrétjében."

1

5 Ez a Berettyó szabályozása utáni árvizekről készített jelentés tehát azt tanúsítja, hogy a szabályozással, csatornázással a Sárrét egy csapásra nem tűnt el. Ugyanez a jelentés adja hírül, hogy az Eszterót, a Kék-Kállót csak a Berettyó sárrétjének lecsapolásával kezdték emlegetni a szeghalmi határban. Ezek a kis folyók akkor váltak ismertté, amikor a Sárrét csatornázásával eltűntek a lápok, és eme kisebb folyók vonulata folyamatosan látható lett. A Hortobágycsatorna például a Hortobágyról kanyarogva összeszedte a sárréti szélső területek kotus vizeit és levitte a Berettyóba, de maga is rétek vizeinek levezetésével emelkedett ki a Berettyó sárrétjéből. Az eltűnés folyamat volt, nemcsak a munkák miatt. A munkák előrehaladtával persze feltartóztathatatlan folyamat. Úgy, hogy 50 évvel később, 1930-ban Banner János már ezt írta: „Nádasok és rétek. A Békés megyei magyarság szótárából apránként kiszoruló fogalmak. Nádat is alig látnak már, nemhogy nádast látnánk s a legelésző állatoknak nyár derekán legelőjük is alig kerül, nemhogy rétről beszélni lehetne. Pedig valamikor hatalmas területeket borítottak."

1

6 Ha ez igaz volt 1930-ban, akkor érthető, hogy napjainkra a réteknek, a korabeli nádrengetegnek hírmondója sem maradt. Mindezzel egyidejűleg először megkoptak, majd eltűntek a sárrétjétől alakított népi élet szokásai, munkafogásai, a vidék táji adottságaihoz igazodott életmód hagyományai. A múlt század végén, az 1900-as évek •319