Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ágnes: A Békés megyei románok anyagi kultúrájának, szokásainak és gondolkodásmódjának ábrázolása Purdi Mihály meséiben
Zsugori király, mikor ezt meghallotta, elkeseredésében sírni kezdett. Úgy gondolta, hogy megfőzet egy lábos paszulyt, és egy fazék puliszkát ciberével, és az elég lesz a lakodalomra," vagyis böjtös ételekkel akarta jól tartani a vendégeket egyetlen lánya lakodalmán. Annál büszkébb és boldogabb volt a Petricä apja. „Hát bizony a szegény öregember a fél falut meghívta a lakodalomra. (Abban az időben még nem voltak felpántlikázott hívogatók. Az öreg csak végigment a falun a botjával, kinyitotta a kiskaput, és beszólt, és csak úgy hívta meg az embereket.) Na, éjfél után egy órakor a muzsikusok mindenkit felkeltettek, akiket az öreg meghívott a lakodalomba, aztán gyerünk az öreg portája elé. A szegény öregember éppen csak lefeküdt, mert egész éjjel csókolgatta ő is az örcgaszszonyt örömében, hogy a fiuk a király veje lett. Na, mikor meghallotta a zenészeket, az öreg kiugrott az ágyból - nagyon fürge volt még, pedig már öregember volt - és kijöttek az udvarra mind a ketten az öregasszonnyal. A zenészek nagyon szépen muzsikáltak, mintha most is hallanám őket. Na, megfogta és megtáncoltatta, de úgy, hogy az összes bolhák kiugrottak belőle. (Ha látta volna őket Feru bácsi, gondolom, ő is nekifogott volna mulatni, mert ő is nagyon szeretett táncolni, pedig már nyolcvanöt éves elmúlt.) Na, reggel elindul az öregember az öregasszonnyal, utánuk kettesével a többiek, olyan hosszú sorban, mint tőlem hozzátokig, gondolhatjátok, mennyien voltak." A király és a királyné szívesen fogadták őket, mert Petricä őket is megkínálta a sült malacfülekből. A mese egy lakodalmi versezettel, a kikérő násznagy mondókájával zárul. A lakodalmi jelenetek realitására Röhrich is számos példával figyelmeztet 1 5. Purdi lakodalomleírásai jó, részletes anyaggal szolgálnak az Arad vidéki századforduló körüli román paraszti lakodalmi szokások rekonstruálásakor. 2 0 Teljes terjedelmében falusi környezetben játszódik az öreg Ciltu és fiainak története. 21 A trufában Purdi egy ismerős paraszttípust figuráz ki, a bölcsködő, mindent megtárgyaló, de alapjában véve lusta emberét, aki végül halálos áldozata lesz saját tulajdonságainak. Az első jelenetben az öreg Ciltu és három felnőtt fia télen arat a házban, a másodikban nyáron kukoricát kapálni mennek, az öreg beleesik a csikósok kútjába, és belefullad. A tréfás mese mind a román, mind a magyar meseanyagban változat nélkül áll. Az első epizód, a kaszával való aratás paródiája: az apa kiosztja a szerepeket, felszólítására a három fiú kihord minden bútort a nagy szobából, majd Flore, a legnagyobbik úgy mozgatja a kezét, mintha aratna, Iuán a közbelső, a marokszedést imitálja, Aurel, a legkisebb, a házban található ruhaneműt szétszórja, majd kévébe szedi, és átköti kukoricaszárral. Azután meg keresztbe rakja. „Amikor készen volt a kereszt, még hiányzott neki egy kéve, éppen a papkéve. Körülnézett a szobában, és meglátta, hogy az öreganyjuk ott iil egy kis széken a kemence mögött. Az öregasszony csak egy pcndelyben volt. Aurel fogta az öregasszonyt és odafektette papkévének. Az öregasszony majdnem száz éves volt már, nagyon nehezen mozgott, ottmaradt, ahova tették. De Aurel nem jól tette fel a papkévét, kalászaival északi irányban, vagyis az öregasszony fejét észak felé fordította. Azt mondja az öreg Ciltu: - Gyermekem, a papot mindenkor kalászaival déli irányba helyezik el. Aurel fogta az öregasszonyt, és fejjel déli irányba fordította. Egymáshoz szorította a kezeit és a lábait úgy, mintha a keresztet kötözné, hogy a szél szét ne hordja." Az aratás és különösképpen a keresztrakás tréfás leírásával Purdi nyilvánvalóan nem ezzel a jellegzetes paraszti művelettel akar megismertetni, mégcsak nem is annak paródiájával •302
