Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Mosolygó László: A gazdasági társulások néhány sajátossága Békés megyében

a szövetkezeti és állami vállalatokban eltérő jövedelemszabályozás, illetve az, hogy a gazdasági társulások terjedését ma még elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemek belső szükségletei ösztönzik (CSIZMADIA E. - SZÉKELY M. 1978). Az 1978-ban megjelent új szabályozók a mezőgazdasági és élelmiszeripari tevékenységet folytató társulásokra a korábbiaknál előnyösebbek. A társulások gazdasági szabályozásának fő elve, hogy ugyanolyan jövedelemszabályozási és anyagi érdekeltségi keretek között működjenek, mint a tevékenység szerint azonos ágazatba sorolt állami vállalatok. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti szabályozókat csak akkor alkalmazzák a gazdasági társulásokra, ha azok mezőgazdasági vagy élelmiszeripari tevékenységet folytatnak, s a mezőgazdasági termelőszövetkezetek vagyoni betétje az 50%-ot meghaladja. Ez az előző szabályozókkal szemben az élelmiszeripari tevékenységre létrejött társulásoknál az állami vállalatok jelentős részvételét teszi lehetővé anélkül, hogy a társulás kedvezőtlenebb közgazdasági körülmények közé kerülne. Az élelmiszeripari és kereskedelmi vállalatoknak a társulásokban betöltött jelentéktelen szerepét monopolhelyzetük és a beruházási javak hiánya is magyarázza (CSIZMADIA E. 1973). A tröszti szervezetben működő élelmiszeripari vállalatok felhalmozási eszközeit a tröszt ugyanis központosítja, majd újra elosztja, de ezek az eszközök nem mindig ott jelennek meg, ahol képződtek (MARILLAI V-MÁRTON J. 1979). Az integráció szempontjából még kedvezőtlenebb a helyzet az országos vállalatoknál. Ezek termelési egységei ugyanis gyakorlatilag üzemek, illetve gyárak (CSETE L.-TOTH M. 1978). A megye legjelentősebb élelmiszeripari gyárai és üzemei tröszti, illetve országos vállalati keretben működnek, ami tehát érthetővé teszi ezek meglehetősen szerény szerepét a gazdasági társulásokban. 1979-es adatok alapján csak minden második élelmiszeripari üzem vett részt gazdasági társulásban. A jogi szabályozás lehetővé teszi azt is, hogy indokolt esetben egy gazdasági társulás egy másik tagja lehessen. így másodlagos társulások, illetve harmadlagos vállalatok létrehozásával az „integráció integrációja" is megvalósulhat. Az egy társulásra jutó részvétel száma azonban alacsony, de az élelmiszeripari üzemekénél magasabb. Ez is az élelmiszeripari üzemek nagyon alacsony integrációs aktivitását hangsúlyozza. A gazdasági társulásokban való részvétel jogi formák szerint is változatos. Jogi szempontból a társulásoknak két fő típusa van. Ha a társulás az alapító tagoktól elkülönült szervezet létrehozásával valósul meg, s ez a szervezet az alapítóktól függetlenül is jogok és kötelezettségek viselője, a társulás önálló jogi személyiségű (ENYEDI Z.-KOSTYÁL R.-VENDÉGH F. 1980). Ellenkező esetben a társulás nem jogi személyként működik, s ilyenkor képviseletét és a közös ügyek intézését egy tag, az úgynevezett gesztor vállalja magára. A gazdasági társulásokban való részvétel jogi formák szerinti megoszlására az jellemző, hogy a jogi és nem jogi személyként működő társulásokhoz való kapcsolódás nagyjából azonos, de szektorálisan jelentős különbségek figyelhetők meg. Az állami gazdaságokra és az élelmiszeripari üzemekre a nem jogi személyiségű társulásokban való részvétel magas aránya jellemző (1. táblázat). Ennek mértéke főként az élelmiszeriparnál feltűnő, hiszen itt 100%. Az igen alacsony integrációs aktivitás és a kapcsolatok laza formája az előzőkben már jelzett, s az integrálódást korlátozó tényezőkkel áll összefüggésben. A jogi személyiségként működő társulásokban való részvétel aránya legmagasabb a termelőszövetkezeteknél. A gazdasági társulás jellege, típusa és tagjai felelősségének mértéke alapján a jogi szabályozás mind a jogi személyként, mind a jogi személyiség nélkül működő társulásokon belül különböző formákat tesz lehetővé. A koordinatív jellegű (egyesülés), a külkereskedelmi, 4