Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ágnes: A Békés megyei románok anyagi kultúrájának, szokásainak és gondolkodásmódjának ábrázolása Purdi Mihály meséiben

tására megjelenik az ezüstszőrű paripa, befúj a libaólba, és minden ezüstté válik körülöttük. Ezt az epizódot Bárbulescu jellegzetesnek ítéli a román változatokban, a magyarokban tudomásom szerint hiányzik. Nemtudomka, miután célját elérte, megszólal, de egyelőre csak a feleségével beszélget, aki eléri, hogy mikor ellenség támad az országra, férjét is elküldjék a háborúba. Nemtudomka hagyja, hogy kinevessék, de aranyszőrű lova hátán legyőzi az ellenséget, felfedi kilétét, s most már a király és udvara előtt is beszél. Mindnyájan megszavazzák, hogy ő legyen a király, s Nemtudomka hazamegy, hogy elhozza öreg édesapját is a királyi udvarba. Azt mondja a feleségének: - No asszony, én elmegyek, hogy utána nézzek az apámnak. Mire elkészíted a vacsorát, visszajövök." Ezekhez a szavakhoz mintegy a hős jellemzésére a következő megjegyzést fűzi Purdi: „Eszembe jut, mit mondott nekem nagyapám: Ottlakán élt egy Buru nevű ember. Egy pénteki napon paszuly t főzött neki az asszony, mert akkor még jobban böjtöltek az emberek, mint ma. Azt mondja Buru: - Asszony, csak tésztát főzz, mert átugrom ide Aradra, hogy vegyek magamnak egy tajtékpipát. - No - azt mondja az öregasszony -, csak ne maradj el, mert nem jó a leves, ha sokáig áll. -Jól van - mondta Buru bácsi, felhúzta a bocskorát, kezébe vette a kampósbotját, és útnak indult. Utolérte egy kocsi, és aki benne ült, azt mondja neki: - Gyere, öreg, a kocsiba. - O, nem megyek én, mert ameddig felülök és leszállok, sok időt vesztek. Arad pedig ide csak 50 kilométer." A párhuzam nem véletlenül jutott eszébe a mesemondónak. Nyilvánvalóan Nemtudomkát és az öreg Burut is táltosnak tartotta.

1

4 Hasonló szemléletű a Petricaról és a három malacáról szóló novellamese is

1

5 (AaTh 850). Purdi meséje egyike a legszebben elmondott változatoknak. Esztétikai értéke nemcsak a típus hibátlan visszaadásában van, hanem az előadás teljes életszerűségében is. A történet maga közismert: Szegény ember fiának három malaca és csodálatos furulyája van, amit megirigyel tőle a királykisasszony. Csak úgy kapja meg, ha megmutatja magát térdig, derékig és teljes egészében. A királykisasszonyt szülei annak ígérik feleségül, aki kitalálja, milyen jegyek vannak a testén. A számos királyfi mellett a szegény ember fia is jelentkezik, és természetesen „kitalálja" a jegyeket, a napot, a holdat és a csillagokat. Van azonban egy a királyfiak között, aki mindig rávágja, hogy ő is ugyanazt akarta mondani, mire a szülők úgy döntenek, hogy azé legyen a leány, aki fele fordul. A szegény legény tőrbe csalja a királyfit, akinek az oldaláról rettenetes büdösség árad a királykisasszony felé, aki természetesen a szegény fiú felesége lesz. Purdi meséjében a királyi palota a falu szélén van, akárcsak a valamikori földesúri kastély. A király fő jellemvonása, hogy rettenetesen fösvény, ez részben a cselekmény elindítója, részben különböző mulatságos jelenetek forrása. A szegény ember, a három malac tulajdonosa, olyan szegény, hogy favágásból tengeti maga és családja életét - ki ne ismerné a „hagyományos" parasztfalunak ezt a jellegzetes figuráját? De szívesebben járt a parasztokhoz, mint a királyhoz, mert azoktól több pénzt vagy élelmet kapott a munkájáért. „A királynénak jobb szíve volt, adott is néha az öregnek egy-egy bögre tejet - folytatja Purdi a faluban lakó földbirtokos feleségének jellegzetes gesztusával - hogy felnevelhesse a gyerekét, mivel nagyon szegény volt a szerencsétlen. Mondta azt is a királyné, hogy estén•297