Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ágnes: A Békés megyei románok anyagi kultúrájának, szokásainak és gondolkodásmódjának ábrázolása Purdi Mihály meséiben

a Purdi fiatalkorában még fennálló, teljes fényt sugárzó urasági kastélyokra, amelyekben csöppet sem tartozott a ritkaságok közé, hogy a kisasszony beleszeretett a személyzet valamelyik szemrevaló tagjába. Az időbeli és a társadalmi távolságot akkor érzékelteti Purdi, mikor a három leány férjhezadására kerül a sor: „Akkor egy legény nem járt két évig vagy hat hónapig egy lány után, hanem mikor a lány eladó sorba került, akkor leveleket küldtek szét az országba". „Amelyik királylány volt, az azt nézte, hogy a legény erős és szép legyen, de a szegényebb leányok azt, hogy a legény egészséges és erényes legyen, és már a ruházatázatában is szép kinézésű." A szegényebb, vagyis a parasztleányok azonban nem mindenben különböznek a királyleányoktól. A legkisebb királyleány nem akar férjhezmenni, mert várja, hogy a Nemtudomka viselkedése körüli rejtély megoldódjon. Azt mondja tehát kifogásul: „—Jó, jó apám, anyám, de én még fiatal vagyok. Nem értek a házvezetéshez. Még nem tudok kenyeret se sütni, mosni se. Csak a libákra tudok vigyázni. Akkor már ősz volt és azt mondja a király a királynénak: - Na, látod, asszony, ez a te szégyened, hogy nem tanítottad meg. Mondja a királyné a királynak: - Ejnye, férjem, most még csak ősz van, és tavaszig én meg tudom tanítani kenyeret sütni, sőt még fonni is. Minden olyan háztartási munkára, ami a háziasszonyra tartozik. O csak válasszon egy szorgalmas, szép és okos legényt magának." Olyan szavak ezek, amelyek nyugodtan elhangozhattak egy jobb gazda házában egy román vagy akár egy magyar faluban is. A király leánya úgy nevelkedik, mint akármelyik jobbmódú parasztleány: a háztartást alkotó munkaközösségben csupán a libák őrzését bízzák rá, ami egy kicsit munka, egy kicsit szórakozás. Csak akkor tanulja meg az asszonyi munkákat, a kenyérsütést és a mosást, mikor a férjhezadására kerül a sor. A király útnak indítja követeit a világ minden országába, hogy tudassa, férjhez adja a három lányát. Azt mondja a királynénak: „- Asszony, készíts vagy tíz tarisznyát és tegyél beléjük túrót, sajtot és puliszkát, és tegyél mindegyik tarisznyába egy-egy meghívó levelet három fiatalember számára." Purdi mesealakjai, hősei ha hosszabb, rövidebb útra mennek soha nem mulasztanak el tarisznyát a nyakukba vetni hasonló elemózsiával felszerelve. Magyar mesében nyilvánvalóan kenyér és szalonna kerül a tarisznyába, szegényebb helyen kenyér és hagyma. Lutz Röhrich híres könyvében a lokalizálás legköznapibb formájának tekinti a helyi enni és innivalók felemlegetését

1

3, és egész sor helyi német ételspecialitást idéz különböző gyűjteményekből kézenfekvő észrevétele alátámasztására. Végül Nemtudomka és a királylány eléri célját, összeházasodnak. Nemtudomkának azonban „piszkosak voltak a ruhái, mint aki dolgozik, ás, kapál, öntöz, meg teszi, ami éppen a tennivaló", ezért a király azt mondja: - A ti helyetek a libaólban lesz, ott fogsz lakni a te tökfiikóddal. Na, nekifognak a leány és Nemtudomka, megpróbálják rendbehozni, amennyire csak lehet a libaólat. „Egy kicsit büdös volt, de mit csináljanak. Abban az időben a király is tartott libákat, rucákat és más állatokat." Nem volt semmi bútoruk, ezért első éjszaka szénán alusznak annak a szerepnek megfelelően, amit a király szán nekik: Nemtudomka továbbra is segédkezni fog a kertésznek, a királyleány pedig őrizni fogja a libákat. Másnap a királyné megszánja őket, ad nekik egy ágyat, egy asztalt és két széket. A fiatal pár nem lakik sokáig a szegényes körülmények között, az ezüstkantár megrázin•296