Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ágnes: A Békés megyei románok anyagi kultúrájának, szokásainak és gondolkodásmódjának ábrázolása Purdi Mihály meséiben

utóbb bele is szeret a hősbe, megvédelmezi. A három királylány férjet választ magának az udvarra sereglett királyfiak közül, a legkisebb királyleány Nemtudomkát választja. A libaólba küldik őket lakni. Ellenség tör az országra, királyi sógorai Nemtudomkát kinevetik, ő azonban aranyszőrű lova hátán legyőzi az ellenséget. Felismerteti magát apósával, s az megteszi utódjának. Purdi változatában a mese első jelenetei paraszti környezetben játszódnak le: az özvegyen maradt szegény ember nősülési kísérlete, majd nősülése, a mostoha viselkedése a paraszti gondolkodásmódot idézi. Például ilyen szavakkal jelenti be fiának nősülési szándékát: ,,- Lelkem gyermekem, én azt gondoltam, hogy megházasodom, hogy legyen, aki főzzön ránk. Mert te nem tudsz főzni, engem meg elfoglal az egész napi tennivaló." Az öreg szavaiból kiérezzük, a sztereotip mesemotívum: az özvegyember mostohát hoz a házhoz, sztereotip élethelyzetet ábrázol. Középkorú özvegy egy fiúgyermekkel nem tehet mást, minthogy újra megnősüljön, mert nincs aki főzzön rájuk. A főzés a hagyományos paraszti felfogás és életszervezet szerint jellegzetes női munka, ahhoz női családtagra van szükség. A gyerek még kicsi, nyilvánvaló, hogy az apa nősül meg. Purdi - ugyancsak a paraszti életből vett jellegzetes jelenet keretében - azt is megindokolja, miért hoz olyan asszonyt a házhoz, akinek magának is van egy gyermeke. Először találkozik egy nagylcánnyal, aki éppen a kútra megy vízért. Megszólítja és megpróbálja rábeszélni, hogy legyen a felesége. A nagyleány bolondnak nézi: „- Eredj az ördögbe, hiszen én a lányod lehetnék!' - és mikor az öreg tovább kapacitálja, eltöri a fején a vizeskorsót. Az öregnek nincs más választása, mint hogy egy özvegyasszonyt vesz el feleségül, aki hozzámegy, mert neki viszont eltartóra van szüksége. Az előzményekből az is természetesen következik, hogy a mostoha csakhamar ráun mostoha fiára, apja távollétében veri és éhezteti, s ráveszi a férjét, hogy tüntesse el a háztól, íme a párbeszéd: „Egyszer, mikor megjött az öregember a munkából, azt mondja neki az öregasszony: - Tegyél valamit ezzel a gyerekkel, mert már nem tűrhetem, hogy itt van a házban. - Hát, mit tudjak tenni a gyerekkel? - mondja az öreg. - Idővel majd csak felnő, s akkor magától is elmegy hazulról. - De nem úgy van ám - mondja az öregasszony -, mert én abba belehalok, ha a te gyereked itthon marad. Az öreg egész éjjel alig aludt, mindig azon törte a fejét, hogy mit tegyen a gyerekkel." Ismét logikusan következik döntésül a sztereotip mesei motívum: az öreg azzal az ürügygyei, hogy fát hoznak a háztartás számára, kiviszi a gyereket az erdőbe, és ott hagyja, onnan majd nem tud hazajönni. Fokozza a jelenet hatását, hogy Purdi azt is elbeszéli, milyen nehéz szívvel hagyja az öreg az erdőben a fiát, aki okos gyerek volt, de nem volt mit tenni, mert a mostoha nem szívelhette. A következő jelenetek már kívül esnek Purdi tapasztalati körén, ezek már a mesei mitikus szférába

1

2 tartoznak, amelyről azonban tudjuk, hogy a paraszti hiedelemvilágtól nem idegen. A gyerek bolyong az erdőben és összetalálkozik az Árvák apjával (Istennel?), aki ételt és szállást ad, meghallgatja a panaszait, másnap három kantárt ad, melyet ha megrázint, megjelenik egy-egy ló, és azt tanácsolja, hogy mindaddig, amíg a célját el nem éri, tettesse magát némának s csak annyit mondjon: nemtudom, nemtudom, végül pedig megmutatja a királyi palotához vezető utat. A királyi palota a kapu előtt álló őrrel és a virágos kerttel, amelyet kertész gondoz, nem tűnik olyan távolinak, mint a valóságban. A többi királyi palotákkal együtt emlékeztet •295