Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ágnes: A Békés megyei románok anyagi kultúrájának, szokásainak és gondolkodásmódjának ábrázolása Purdi Mihály meséiben

Ha aztán a mesék a gyűjtő hosszas rábeszélésére élőszóban vagy írásban megjelennek, azt tapasztaljuk, hogy ha a mesemondó előadó vagy íráskészsége következtében nyelvileg meg nem is fakultak - bár az előadói gyakorlat hosszú kiesése következtében erre vannak példák -, de a fenti több mint harmincöt éves megfigyelésekhez képest sajátos változáson mentek keresztül. A mesét, amennyire az én tapasztalatom elér, a mesemondók többnyire a múltban lejátszódott reális események hiteles ábrázolásának tekintették.

9 A két világháború között még életformájuk lassú átalakulása következtében a múlt és a jelen között alig érzékelték a távolságot, s nem érezték anakronisztikusnak, hogy például a Mátyás korában lejátszódott eseményeket ma is használatban levő tárgyakkal, élő személyekkel tegyék érzékletesebbé. A mai mesemondók életében óriási változások estek. Egy életforma van eltűnőben úgyszólván a szemük láttára. Természetesnek kell éreznünk ilyen körülmények között, hogy Fábián Ágostonná bukovinai székely mesemondó asszony az egész mesevilágot úgy ahogy van, a Szucsáva partjára helyezi az egykori Andrásfalva életkeretei közé.

1

0 Purdi Mihály - nemhiába nevezte őt Ion Cuceu paraszti Creanganak - ennél árnyaltabban jár el. Meséiben, olyan részletességgel, amennyire a cselekmény engedi, bemutatja fiatalkorának paraszti társadalmát tárgyaival, szokásaival és gondolkodásmódjával, s közben magamagához és olvasóhoz intézett megjegyzéseiben érzékelteti a változásokat is az efölött érzett fájdalmával együtt, melyet mi jogosnak érzünk, mert hisz a „hagyományos" paraszti életforma megváltozásával nemcsak Purdi fiatalsága és egészsége múlt el, hanem egy sereg emberi érték is veszendőbe ment, amit a ma első helyen álló anyagi értékek nem mindig pótolnak. Nagyon valószínű, hogy Purdi Mihály ha nem lett volna Hocopán Sándornak evvel az általa oly jól ismert paraszti életformával kapcsolatban is kiváló adatközlője, meséit másképpen írja meg, ez azonban semmit sem von le művészi értékükből. A tárgyi és érzelmi gazdagságával együtt visszavonhatatlanul elmúlt életforma jegyei sehol sem „lógnak ki" szervezetlenül a szövegből, tárgyak és szokások soha nem kerülnek ok nélkül megemlítésre, ellenkezőleg gazdagabbá, szemléletesebbé teszik az elmondottakat, árnyaltabbá az ábrázolásmódot. De következzenek maguk a példák Purdi néhány jellemző meséjéből Ignácz Rózsa megszövegezésében. A teljes repertoár ilyen természetű részletes elemzésére - bár mindössze 27 meséből áll - rendkívüli gazdagsága miatt terjedelmi okokból nem lehet mód. Elsőnek Nemtudomka meséjét választottuk,

1

1 mely a közismert típuskompozíciónak (AaTh 532[AaTh 314]) egy rendkívül szép, teljes változata. Purdi Mihály mesemondóművészetére általában jellemző a mesék hibátlan megkomponálása Nemtudomka meséje esetében a magyar és román katalógusban csaknem azonos formában megrajzolt típuskép szerint. Vannak azonban a mesének olyan motívumai, epizódjai, melyek Purdi szövegét inkább a román mint a magyar mesekincshez kapcsolják. Ezekről majd a maguk helyén lesz szó. A mese típusvázlata röviden a következő: A mesehőst gonosz mostohája elüldözi a háztól. Természetfeletti segítő három kantárral ajándékozza meg, és azt tanácsolja, hogy tegye magát némának, csupán annyit válaszoljon, bárki kérdezi: nemtudom, nemtudom. A hős a király szolgálatába szegődik, aki a kertész mellé fogadja fel segítségül. Három vasárnapon, mikor a királyi család és az udvar népe, köztük a kertész is, templomba megy, a három kantár megrázintására réz, ezüst és arany paripa jelenik meg, azok hátán a Nemtudomka összerugdalja a virágokat. Mikor meg akarják büntetni, a legkisebb királykisasszony, aki betegnek tettette magát, és otthon maradt, •294