Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ágnes: A Békés megyei románok anyagi kultúrájának, szokásainak és gondolkodásmódjának ábrázolása Purdi Mihály meséiben
Purdi mesemondó művészetét. Alkalmasnak tartják-e repertoárját arra, hogy Ignácz Rózsa fordításában a román népmesét reprezentálja az Európa Kiadó népszerű sorozatában, s mivel meséi a magyar mesekinccsel alig tartanak kapcsolatot, hogyan illeszkednek a román mesekincsbe? Mindenek előtt a Cornelieu Barbulescuval, a készülő Román népmesekatalógus szerkesztőjével és a Sabina Stroescuval, a kétkötetes román trufakatalógus 2 szerkesztőjével végzett munkánkról kell néhány szót szólnom. Sorravettük Purdi Mihály meséit, s a katalógusok segítségével összevetettük román változataikkal. Kiderült, hogy a mesék egy része valósággal a megfelelő típus prototípusának tekinthető, más részük azonban változat nélkül áll a román mesekincsben. Kcrckségük, kidolgozottságuk és a szövegek jellege következtében azonban Bärbulescu nagyrészüket nem tekintette Purdi készítményének, ezeket új típusként, csillagos számmal ellátva besorolta katalógusába, csupán egy-két meséről tételezte fel, hogy azokat Purdi maga készítette. Jóllehet a román folklórkutatás a Körösök völgyét és a Maros alsó folyásának vidékét mesében gazdag területként tartja számon, a kutatókat is meglepték azok a rendkívüli tehetségek, akik egymás után ismertté váltak a magyarországi románok között. Alkalmuk volt magnetofonszalagon meghallgatni Vasile Gurzäu-t a népművészet mesterét, a nemzetközi hírű kétnyelvű méhkeréki mesemondót 3 és a legújabban felfedezett kétegyházi mesemondót Toader Simoncat 4, s megtekinthették Mihai Purdi kéziratát, aki - hogy a kolozsvári Folklór Intézet egyik munkatársának a szavaival éljek - mint egy valóságos paraszti Creangä, az élőszó erejét idéző kézirataiban írta meg meséit a gyűjtőnek, Hocopán Sándornak. Különösen dicsérték mind az eredeti kézirat, mind a Hocopán-féle átdolgozás nyelvi szépségét és javaslatot tettek egyrészt egy, az eredeti kéziratokat bemutató kritikai kiadásra, másrészt egy a teljes repertoárt tartalmazó népszerű kiadásra Hocopán Sándor átdolgozásában, amely minden valószínűség szerint nagy példányszámban elkelne Románia nyugati felében. Purdi Mihály meséinek nyelvi értékeit nem érzem magam hivatva részletesen elemezni, Ignácz Rózsával mindent elkövettünk, hogy a magyar fordítás legalább megközelítően visszaadja Purdi fordulatainak jó ízeit, Hocopán Sándor a megmondhatója, hogy ez csöppet sem volt könnyű munka. Azóta Sadoveanu kiváló fordítója is elköltözött közülünk, s rajtunk hátramaradottakon a sor, hogy ezt a közös nagy munkát megfelelő formában a meseszerető olvasóközönség kezébe adjuk. Áldott szerencsénkre Vioricä Pascu, a kolozsvári ,í t> üy* * Á[ í' t> a ,* tit FÍÍ /*t'Á ' •' • ; : Purdi Mihály kézírása