Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ágnes: A Békés megyei románok anyagi kultúrájának, szokásainak és gondolkodásmódjának ábrázolása Purdi Mihály meséiben

A Békés megyei románok anyagi kultúrájának, szokásainak és gondolkodásmódjának ábrázolása Purdi Mihály meséiben KOVÁCS ÁGNES A népmese többnyire három színtéren játszódik: a faluban, a kastélyban és az odavezető úton. Ha a mesemondó életkörülményeire, környezetének tárgyi világára, társadalmi életére vagyunk kíváncsiak, tudnunk kell, melyek azok a meseműfajok, amelyekben a falusi életre vonatkozó információs anyagot találunk. Az állatmcse az erdőben, a falu határában történik, főbb szereplői többnyire állatok, ritkábban egy-egy ember. Életformájuk, karakterük, egymáshoz való kapcsolataik áttételes tormában tükrözik a falu lakóinak gondolatvilágát, főbb típusait s esetlegesen tárgyaikat, társadalmi viszonyaikat. A tündérmese gyakran indul falusi életképpel. Megismerkedünk egy falusi ember és családja életkörülményeivel, melyekből a legarravalóbb családtag kilép, vándorútra kel, képességei és szerencséje folytán magas társadalmi polcra kerül, a királyi család tagja vagy éppenséggel a király utóda lesz, s ebből a pozícióból újra visszatér szüleihez, hogy azokat is magához emelje. A tréfás-realisztikus mese, sőt a legenda is teljes egészében falusi miliőben annak jellegzetes figuráit és jellegzetes szituációit ábrázolja vándortémák vagy helyi nevezetes eseményekről készített történetek keretében. Sajátos módon Krisztus és Szent Péter is jól beleilleszkednek ebbe a falusi környezetbe. A mesei műfajok adta keretek természetesen csupán lehetőségek a tehetséges mesemondók számára, akik egyéni érdeklődésünknek, realisztikus vagy misztikus beállítottságuknak, ábrázoló tehetségüknek megfelelően élnek vele. Annak a bemutatására, hogy hogyan jelenik meg a tárgyi és a társadalmi környezet egy jó mesemondó repertoárjában, hogyan ábrázol és mit jelenít meg és mit profitálhat mindebből a folklórkutató és mit az etnográfus, nem véletlenül választottam az 1978 nyarán elhunyt kiváló pusztaottlakai román mesemondót, Purdi Mihályt. Purdi Mihály 1904-ben született az akkor Arad megyéhez tartozó Pusztaottlakán. Egész életét falujában és annak környékén élte le mint egy szegénysorsú sokgyermekes román parasztember legnagyobb gyermeke, kora gyermekségétől fogva magyar, német és szlovák gazdáknál szolga majd béres sorban. Élete végén, amíg a betegség el nem fogta, kántorságot viselt. Meséit jórészt nagyapjától, Gavrilá Purditól tanulta, akivel egy fedél alatt laktak, s aki megvakulva és a köszvénytől mozgásképtelen testtel egész nap ágyban feküdt s estéről estére álomba mesélte a hét gyermeket. Az öreg Gavrilá fiatal korában ács volt, bejárta a Havasalföldet, meséit ki tudja, melyik útjáról hozta magával. Purdi Mihály nem tartozott a nagy mesemondók közé. Munka közben, ha a sor úgy hozta, el-elmondott egy-egy mesét. A kukoricakapálás élt leginkább emlékezetében, mint mesemondási alkalom. Hocopán Sándor a 60-as évek elején találkozott össze vele, akkor •290