Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Geday Gusztáv: Száz éve született dr. Mohácsy Mátyás

gatását igénybe véve nevelte fel azt a második generációt, melynek segítségével a hazai kertészeti termelést, s ezzel párhuzamosan annak oktatási és tudományos intézeteit kívánta Mohácsy kiépíteni. Ez a gárda kezdte meg a munkát később a Kertészeti Kutató Intézetben és vidéki telepein a felszabadulás után. Eredményeik közismertek. Mohácsy Mátyás kemény és hosszantartó küzdelmet folytatott a főfcladatú kertészeti kutatás megindításáért. Indokai a következőek voltak: ki kell alakítani a magyar kertészeti kutatást, mert a többtermcléshez, a minőségi termeléshez ez elengedhetetlen. Hazánk különleges éghajlati adottságai miatt a külföldi kutatási és kísérleti eredmények itthon nem, vagy csak módosításokkal használhatóak. így szinte teljesen saját munkánkra vagyunk utalva, a racionális termelés ezen ma már múlhatatlan előfeltételeit, sajnos nélkülözzük. A földművelésügyi minisztérium kertészeti ügyosztálya szorgalmazására életrehívott eszterházi és kecskeméti kutatóintézetek, nemkülönben az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Kara kutatói tevékenysége kevés a feladatokhoz képest. Ha a világ piacáról nem akarunk teljesen lemaradni, akkor az önálló kutatás nélkül fejlődő és évtizedek óta tengődő magyar kertészet gyorsan a múlté lesz. Az önálló kertészeti kutatásra szükség van, mert a világversenyben csak úgy lehet érvényesülni, ha olcsóbban termelünk és ha jobbat értékesítünk. De gondolni kell a hazai fogyasztók növekvő táborára is, mert eddig a vitaminokat elsősorban biztosító kertészeti termékek tömegesen, a kispénzű emberek számára megfizethető áron az évnek csak fele részében hozzáférhetőek. Feladat az év másik felét is biztosítani a fogyasztóknak. Ervei hatottak, és 1949-ben létrejött a Kertészeti Kutató Intézet. Szervező, oktató, nevelő munkája nyomán egy termelési ág kiemelkedett a műkedvelés, vagy a legfejlettebb házi gazdálkodás alacsony szintjéről az üzemi, sőt nagyüzemi gazdálkodás, s a népgazdasági tényező fokára. Bár szűkebb szakterülete a gyümölcstermesztés volt, azonban tevékenysége nem korlátozódott csak erre, hanem az egész kertészet fejlesztését szorgalmazta. Ledöntötte azt az értetlenséget, előítéletet, intézményesen rögzített akadályoztatás ellenére is, mellyel a kertészetet szemlélték a felszabadulás előtt. Nem elefántcsonttoronyban ült, hanem már akkor, amikor ezt nem tekintették a tudós kötelességének - a nép felemelkedéséért, gazdasági jobblétéért küzdve adta át a szaktanácsadó és a termelő szoros közvetlen munkakapcsolata során a fejlett külföldi tapasztalatok azon részeit, melyek a mi speciális természeti és társadalmi viszonyaink között hasznosan állíthatóak a termelős fejlődésének menetébe. Az üzemszerű termesztés megindításának érdemét - ismert szerénységénél fogva - az utána jövő generációkra hárította, de éppen az, hogy az erre alkalmas gárda létrejöhetett, ez Mohácsy Mátyás óriási érdeme. Kiállt, harcolt, szervezett és oktatott mindig és mindenütt, hirdetve a felismert igazságot, a jövő fejlődés szükségszerű útját s így a kertészet a jelentéktelen mezőgazdasági segédüzemágból - más iizemágak mellett - egyenrangú tényezője lett a mezőgazdasági termelésnek. A szó, az előadás mellett nagy sikerrel használta meggyőződése terjesztésére az írást. Szakirodalmi munkássága is egyedülálló és példamutató, 65 szak-, tan- és kézikönyve jelent meg. Nem szakmai tolvajnyelven írt, nemcsak a kiválasztottaknak, a szakembereknek, hanem azoknak is akik a földet, amelyen élnek szebbé kívánják tenni, akik nemes szórakozásként a gyümölcstermesztést választják. Nem elvont teoretikusa a gyümölcstermesztés tudományának, hanem egyszerű nyelvezetű hirdetője a gyümölcsfák azon titkainak, amelyeket csak az ismerhet meg, aki velük együtt él, akit az írott szó segítsége mellett a gyümölcsfa tanít meg e rejtelmekbe való eligazodásra. •286