Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - SZEMLE

históriai megközelítést, a történeti megalapozást. A nemzetiségi kérdések vizsgálatában sokféle, eddig alig alkalmazott, de a konkrét helyi viszonyokhoz szabható szempontot és módszert kínál a történeti szociológia. A művelődéstörténet tematikai lehetőségei is roppant szélesek. A további konferenciák minden bizonnyal ösztönzést adnak más tudományágaknak is. Figyelemre méltó könyv az Alföldről Dr. A. N. J. den Hollander: Az Alföld települései és lakói Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. 113 I. TÓTH JÓZSEF Rendhagyó könyvet, különleges szellemi csemegét vehet kézbe az az olvasó, aki volt olyan szerencsés és időben észrevette, megvette A. N. J. den Hollander munkáját. A 7500 példányban kiadott könyvet ugyanis rövid idő alatt elkapkodták. Nem véletlenül. A szerző szociológus, az amszterdami egyetem volt professzora. Érdeklődése a nyugat-európai szakirodalomban megjelent publikációk nyomán ébredt fel az Alföld iránt. 1936-os hosszabb magyarországi tanulmányútja után többször volt hazánk vendége. Megismerkedett az Alföldre vonatkozó magyar irodalommal - elsősorban Györffy István és Mendöl Tibor munkásságával - majd széles nemzetközi összefüggésrendszerbe ágyazva öszszegezte tapasztalatait. Könyve 1947-ben jelent meg Amszterdamban. 1974-ben járt utoljára hazánkban. Részt vett és előadást tartott a Magyar Néprajzi Társaság szolnoki, „A paraszti társadalom és a paraszti kultúra a XVIII-XX. században" témájú vándorgyűlésén. Ekkor merült fel a gondolat, hogy könyvének anyagát egy hosszabb tanulmányút tapasztalataival, az eltelt évtizedek változásainak elemző értékelésével kiegészíti. Ez az 1977. tavaszára tervezett tanulmányút azonban a szerző 1976-ban bekövetkezett halála miatt nem jöhetett létre. Könyve azonban - az 1947-es holland kiadás Czövek Olivér által végzett fordításaként - mégis megjelent. Nagy szerepet kell ebben tulajdonítanunk Lettrich Editnek, az Alföld-problematika egyik legjobb ismerőjének, aki a magyar kiadást szerkesztette, a könyv jegyzetanyagát kiegészítette és Hollander professzor szellemében írt utószavában a történelmi sorsforduló óta bekövetkezett változásokat - nem hallgatva el a még előttünk álló feladatokat sem - szakszerűen összegezte. Munkája nyomán válhatott teljessé ennek az önmagában is értékes műnek a hatása. Miről szól a könyv? Gazdag történelmi, néprajzi (remek képanyag!) és földrajzi ismeretanyagra támaszkodva vázolja fel az Alföld sajátosságaiban döntő szerepet játszott folyamatokat, így a tanyák és az alföldi parasztvárosok kialakulását, a török pusztítás, a betelepítések és a folyószabályozások hatását. A romantikus túlzásokat elhagyva tisztázza a puszta fogalmát. Átfogó képet ad az 1930-as évek alföldi településrendszeréről és a lakosság - különösen a tanyasi népesség - életéről, végül egy „összefüggő tájtervezet" megalkotását sürgeti. Hollander az Alföldet sajátos frontier-térségnek, határterületnek tekinti. Sajátosnak annyiban is, hogy itt a föld művelésbe vétele az egész térségen belül, a folyószabályozások következtében, a homokterületek megkötése révén valósulhatott meg, de legfőképpen azért, mert míg a klasszikus frontier-térségekben (Észak-Amerika, Dél-Afrika vagy Ausztrália) az ún. határállapot csak átmeneti, ideiglenes jellegű volt, itt megmerevedett, állandósult. „Nyilvánvalóan hiányoztak a változtató erők" írja, utalva arra a siralmas helyzetre, amelyben az Alföld tanyasi népességét látja. Ebből a helyzetből - melyet a birtokmegoszlás, a tőkeszegénység, az alacsony terméshozamok, a közlekedési elzártság és elszigeteltség, a munkanélküliség, az egészségügyi, közoktatási állapotok elemzésével sokoldalúan jellemez és amelyet tarthatatlannak minősít - szövetkezetek létrehozásával, egy, az összes tényezőre kiterjedő, azokat összefüggéseikben tükröztető általános érvényű nemzeti tervvel remél kiutat találni. A könyvben remek módon ötvöződik a szerző történelmi, néprajzi, szociológiai és földrajzi ismeretanyaga és válik az általános megállapítások biz•261