Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Rakonczai János: A bölcsődei elhelyezések területi változásai Békéscsabán

indokolta az, hogy két lakótelep is van közelében, így természetes az onnan származó gyermekek helybeni elhelyezése. Ennek ellenére 1976-ban csupán a gyermekek 41%-a származott a saját körzetből. 1979-re ez az arány 64%-ra módosult. (9. ábra) A 3. számú bölcsőde helyzete annyiban sajátos, hogy busszal való kedvező megközelíthetősége mellett közel van a vasútállomáshoz, így néhány vidéki gyermek elhelyezésére is lehetőség nyílott. Döntő azonban a Kulich Gyula-lakótelep közelsége, ezért mindhárom évben a gyermekek többsége (58-85%) innen származott. (10. ábra) Az 5. számú bölcsőde elsősorban az Áchim-lakótelep igényeit elégíti ki, de egyúttal ez a Mezőmegyerről bejáró gyermekek fő befogadó helye. (11. ábra) Az 1. számú bölcsőde falusias beépítésű területen található, ahol a fiatal lakosság aránya is kisebb. Ezért a saját körzet gyermekein kívül jelentős számú gyermek befogadására is alkalmas. Az új lakótelepektől való nagyobb távolsága miatt azonban a szülők nem szívesen vállalják az itteni elhelyezést, ezért egyre nagyobb szabad kapacitással rendelkezik. A kihasználtság alacsonyabb foka egyébként a gyermekek szempontjából hasznos (például jóval kisebb a megbetegedések aránya). A 4., a 7. és a 8. számú bölcsődék szerepe hasonló. A nagy népességszámú lakótelepek helyi igényeit elégítik ki. Megítélésük kettős lehet. Kedvező, hogy a lakóhelyhez közel (10 perces elérhetőségen belül) vannak, tömegközlekedési eszköz igénybevétele nélkül is gyorsan megközelíthetők. Ezen előnyök következtében nagy az igény velük kapcsolatban, aminek eredményeként kihasználtságuk közel 200% os. Ez számos problémát vet fel (pl. a gyakoribb hiányzás, a gondozók túlterheltsége). A már „beállt" idősebb lakótelep esetében ez a gond mérséklődik, mint ez a 4. sz. bölcsődében napjainkban már érzékelhető. 6. Megjegyzések a vizsgálat kapcsán A bölcsődékre vonatkozóan végzett vizsgálatot az óvodákra és általános iskolákra is végigvíve hasonló megfigyeléseket tehetnénk. A késve elkészülő egészségügyi, művelődésügyi és szociális létesítmények számos problémát vetnek fel. Amellett, hogy akadozik a lakótelep élete, s keseríti az új lakáshoz jutottak helyzetét, indokolatlan túlterheltséget jelent a közlekedés számára is. Mindez felvet egy megfontolandó városépítési szempontot. A Békéscsabához hasonló nagyságrendű városokban, ahol a helyi építőipari kapacitás is korlátozott, célszerűbb lenne kisebb lakótelepi egységeket építeni, mérsékeltebb kapacitású kapcsolódó létesítményekkel, majd a lakótelep öregedése után, mintegy tíz évvel később ugyanott, másik szomszédos területen folytatni a lakásépítkezést. (Jó példa erre a Kulich-lakótelep.) Ekkorra ugyanis már a létesítmények jelentős kapacitása felszabadul és újabb ilyen jellegű építkezésekre nincs szükség. Ez azon túl, hogy jelentős megtakarítást jelent, mindössze annyi plusz feladatot ró az építőkre, hogy egyrészt egy helyre többször kell felvonulni (igaz, kisebb kapacitással), másrészt a tervezett kapcsolódó létesítmények befogadó képességét meg kell osztani (egy nagyobb helyett két kisebbet). Ugyanakkor ez hosszabb távon jól megtérül (népgazdasági szinten), hiszen ezekből a kisebb épületekből annyi elegendő, mint amennyi a nagyobból szükséges lenne. Egyedül a kereskedelmi egységek esetében kellene a kapacitást fokozatosan bővíteni. 245