Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hévvizi Sándor: Gyoma regionális köznyelvének néhány vonása

kési nép nyelvében (MNny. III., 275-304., Debrecen-Kolozsvár, 1941.) című tanulmányát. Iránymutató az ilyen jellegű munkákhoz Imre Samu: A mai magyar nyelvjárások rendszere (Bp., 1971.) című műve, amely a Magyar Nyelvjárások Atlaszának anyagára épül. Kálmán Béla meghatározásával élve a község nyelve a tiszai nyelvjárástípusba tartozik, bár az általa felsorolt jellegzetességek nem mindenben illenek Gyoma nyelvére (vö. Kálmán Béla: Nyelvjárásaink. Bp., 1971., 78-79). Imre Samu szerint (bár Gyoma nem szerepel a Nyelvatlaszban kutatópontként) a Körösök vidékének nyelvjárása, s így ez a község is, a közép-tiszántúli nyelvjárásba tartozik. Ez a nyelvjárás azonosnak tekinthető a hajdú-bihari típussal, csak egy jelentős eltérése van attól, az, hogy az e - é fonológiai ellentétet megkülönbözteti (vö. Imre Samu: A mai magyar nyelvjárások rendszere 361-362). Megjegyzem, hogy Gyoma nyelve ezen a téren kivétel, tudniillik nyílt e-ző, tehát nem különbözteti meg az e - e hangot. Ezen, a Gyomára vonatkoztatva hiányos anyagok ismeretében próbáltam összeszedni azokat a sajátosságokat, amelyek a község nyelvére, a gyomai születésű emberek nyelvjárására jellemzőek. Szeretném azonban előrebocsátani, hogy a felsorolt jelenségek előfordulási aránya nem azonos nagyságú, de erre még pontosabb választ csak egy mindenre kiterjedő, szélesebb körű felméréssel lehetne kapni. A) HANGTAN I. Magánhangzók a) Minőségi változások: 1. A nyílt e használata jellemzi, nem ismeri az e - e fonéma ellentétet. (A zárt é'-hang előfordulása igen ritka, esetleges, s ha néha elő is fordul, akkor sincs neki fonematikus szerepe.) pl. lehet, tettem, venne, mir eg, ríszeg stb. 2. A köznyelvi 0 helyén eléggé általános az íí. pl. ü, lik, klí, lű, vísű, hetfű, kűmíves stb. 3. A köznyelvi ó(0) helyén gyakran ú (u) található. pl. lú,fúrú, azúta, rúla, csudákoznak stb. 4. A nyelvjárás erősen Í'-ZŐ, mind hangsúlyos, mind hangsúlytalan helyzetben. pl. szlp, Idesanyám, níz, beszíl, kivibe, szína stb. 5. Nincs ö-zés, még a legenyhébb formája sem, e~ö váltakozás esetében is mindig e található. pl. seper, megett, felett, veres stb. 6. Ritkán é-hang helyett íí-t mondanak. pl. szűri! [szérű helyett), füsti (fésű helyett) stb. 7. Találkozhatunk e~i hangzóváltással, s érvényes ez az -e kérdőszócskára is. pl. gyerekik, eziket, ugyi ?, kellett-i ?, nem-i ? stb. 8. Ritkán előfordul az ű-hangnak o-ra való változása is. (Nemcsak mint á utáni o-zás!) pl. lábod, lakodalmokról, csóuokkal stb. 9. Idős adatközlőknél előfordult az i—ü; ű~l hangváltás. pl. iidő, iidőtájba, küs, ciipS; kőmtves stb. 10. Találkozunk kettőshangzókkal is. pl. aotán (azután), jou, gyiimöücs stb. 25