Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT BARTÓK BÉLA - Csende Béla: Bartók Béla és Békés megye

Ezt 1906. május 29-én kelt és édesanyjának címzett levele bizonyítja: ,,... Július 20-án megjelenek Békés megyében olyan szerszámmal, melynek láttára ámulatukban hanyattesnek a jó békésiek. És pedig először is Gyulára megyek, ahol 20-án vásár van. Majd onnan megtelefonáljuk Vésztőre, hogy mikor jövök. Vésztőről Szegedre mennék."

1

0 A gyulai vásár alkalmából nem sok sikerrel járt gyűjtőmunkája, viszont Bihar megyében a Sarkad melletti Feketeér pusztán és Benedeken igen. 1906 novemberében ismét Békés megyében találjuk. Vésztő Sziladpusztáról november 13-án Thomán Istvánnak Budapestre írott levele tanúskodik erről:,,... Itt maradok még vagy 3 hétig. ... Egyenlőre pihenek, de már néhány nap múlva megkezdem a népdalhajszát."

1

1 „Itt »rajzolok népet« Dobozon, szíves vendéglátás mellett"

1

2 írta édesanyjának Pozsonyba. A Dobozon szerzett élményeiről Gruber Emmának (később Kodály Zoltán felesége) a következőkben számolt be: „Kedves parasztjaim között kellemes órákat töltök. Voltam egy falusi lakodalmon. Mennyi életerős, tökéletes fiatal termet; mennyi örömtől sugárzó arc; mekkora naivság, mekkora természetesség. ... Majd ha legközelebb Pestre jövök, összehasonlítást teszek a parasztság a magyar átlagos intelligencia között! Szinte beteges gyűlölet kezd bennem fejlődni utóbbi iránt. Legkevésbé értem a vidékiek gondolkodását paraszt kérdésben. Hogyan lehetséges, hogy valamit, amit folyton látunk, annyira kevéssé, azaz sehogy sem ismerjük, mint a vidéki úr a parasztot. Oly hihetetlenül buta dolgokat beszél, ha parasztról van szó, hogy legszívesebben az ablakon szöknék előle."

1

3 Mint ez utóbbi levélből is kiderül Bartók Béla népdalgyűjtő tevékenysége során nemcsak összegyűjtötte és rendszerezte az anyagot, hanem személyesen megismerte megyénk parasztságának életét. Megismerte örömeit, bánataikat, gondjaikat. Felismerte emberi és lelki gazdagságukat. Békés megye sok nemzetiségű lakossága is hozzájárult ahhoz, hogy felkeltse Bartók érdeklődését a „tót és a román nyelvterületek" iránt. Hiszen a békési pusztákon, sőt Gyulán, Keresztúron (ma Sarkadkercsztúr) a szép magyar népdal és beszéd mellett román és szlovák népdalokat is megismerhetett. Tekintettel arra, hogy „csak tiszta, friss és egészséges" forrásból kívánt meríteni, azért kereste, kutatta a század elején népzenei gyűjtő munkája során a magyarországi román és a szlovák nép zenéjének bölcsőjét Biharban, Máramarosban, Hunyadban, Gömörben. Amikor román és szlovák népdalgyűjteményei és feldolgozásai miatt a Horthy-Magyarországon támadás érte ezzel kapcsolatosan más öszszefüggésben ugyan, de a következőkben foglalt állást: „... Az én igazi vezéreszmém azonban, amelynek mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérréválásának eszméje, a testvérréválásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem - amennyire erőmből telik - szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmi féle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle forrásból."

1

4 Tudományosan is megindokolta a tiszta forrásból való merítés fontosságát és jelentőségét. Kutatásai során olyan felismerésekhez jutott el a népzenében, amely a zenetudományt is gazdagítva Bartók tehetségeinek, tudásának és alkotótevékenységének csúcsára jutását segítette elő. Mindezekről önéletrajzában a következőket írta: Özv. Kira Mihályné Ökrös Róza 80 éves korában, Bartók egykori neves vésztői adatközlője 223