Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Forján Mihály: Az integráció szerepe Békés megye mezőgazdaságában

érvenyes az a megállapítás, hogy a mezőgazdaságban - a kialakított árrendszer következtében alacsony a jövedelmezőség szintje - és igen lassú a megtérülés. Az árproblémák, a jövedelmezőségi kérdések s ebből adódóan a fejlesztési alapok szűkössége külön-külön és egymással összefüggésben és az integrációs kapcsolatok fejlődésével ok-okozati összefüggésben vannak. A közgazdasági és vállalati kategóriák alakulása elsősorban a horizontális kapcsolati formák kialakítására ösztönöztek, szinte kényszerű hatással. Például: a nagy technika beszerzése elsősorban a Rendszerszervezőtől volt lehetséges, de a fejlesztési alapok szűkössége is a Termelési Rendszerhez való csatlakozást igényelte Az együttműködés legfőképpen ott teremtődött meg, ahol az anyagi érdekeltség kölcsönös, más esetekben vonakodás, óvatosság és ellenkezés volt tapasztalható. Békés megyében a homogén típusú gazdasági folyamatok koordinációjának eredményeként létrejött integrált szervezetek időben megelőzték a vertikális integráció szervezeteinek kialakulását. Megyénkben csak a két legfontosabb horizontális szervezetet, a Közös Vállalkozásokat és a Termelési Rendszereket és azok szerepét emelem ki, mivel ezek gyakorolták a legjelentősebb hatást a termelés integrálódásának fejlesztésére. Tevékenységi körét tekintve mindkét integrációs forma kialakulását megtalálhatjuk. Megyénkben elsősorban a horizontális jelleg dominált. Homogén termelőegységek (vállalatok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek) kötődtek egymáshoz, ahol a munkamegosztásnak lényegében csak mennyiségi oldalával találkozhattunk. Például több gazdaság sertéshízlalásra társult. A közös vállalkozás keretében a résztvevők - a népgazdaság érdekeivel összhangban egyesítették erőiket a magasabb termelékenység jobb kihasználására a nagyüzemi gazdálkodás eredményességének és jövedelmezőségének fokozására. A közös vállalkozás a résztvevők közvetlen közreműködésén alapult, az integrációs szerepkört rendszerint valamelyik tagvállalat töltötte, illetve tölti be. Tevékenységükre jellemző a magas színvonalú gazdálkodás. (Például: CITEV, BARTÖV.) A hivatalosan elismert termelési rendszer önálló működését és a koordinatív feladatok ellátását a rendszergazda biztosítja. Új típusú munkamegosztás jött létre, amelyben a termelést megvalósító partnergazdaság munkája elválik a termelés előfeltételeit megteremtő rendszergazda tevékenységétől. Megyénkben kiemelten a búza, a kukorica, a cukorrépa, a napraforgó, a borsó, a lucerna, a rizs, a paradicsom, a sertéshús, a szarvasmarha- és a baromfitermelési ágazatokban működnek termelési rendszerek. A szántóföldi növénytermesztési főágazatban az alábbi gesztor gazdaságok irányításával alakultak ki a főbb termelési rendszerek: A Nádudvari Kukorica és Iparinövény Termelési Rendszer (KITE), a Bábolnai Ipari Kukorica Termelési Rendszer (IKR), a Bajai Kukorica Termelési Rendszer (BKR), a Bácsalmási Napraforgó Termelési Rendszer (BNR), a Szarvasi Rizs Termelési Rendszer (SZRR), Füzesgyarmati Lucerna Termelési Rendszer (FLR), a Szegedi Kender Termelési Rendszer (SZKR), Gödöllői Búza Termelési Rendszer és a Bólyi Borsó és Szója Vetőmag Termelési Rendszer. A három legjelentősebb termelési rendszerbe (KITE, IKR, BKR) a rendszereken belül termelt növények 83%-a tartozott. Ezekbe a rendszerekbe tömörült a gazdaságok jelentős része. Egy-egy gazdaság több rendszerrel is kapcsolatban áll. A rendszerekben termelt növények termésátlaga a korábbi termeléshez viszonyítva 20-25%-kal emelkedett. Ezzel egyidőben a termékek önköltsége 10-15%-kal csökkent, 216