Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hévvizi Sándor: Gyoma regionális köznyelvének néhány vonása

Gyoma regionális köznyelvének néhány vonása (A nyelvjárási sajátosságok alapján) HÉVVÍZI SÁNDOR I. A NYELVJÁRÁSI ÉS A REGIONÁLIS KÖZNYELVI KUTATÁSRÓL Nem új dolgot mondunk, amikor megállapítjuk, hogy nyelvünk és ezen belül nyelvjárásaink is állandó fejlődésen, változáson mennek keresztül. Különösen nagymértékű ez a változás a nyelvjárások esetében. De addig, amíg a köznyelv mindig pallérozottabb lesz, addig a nyelvjárások bizony önmagukhoz képest visszafejlődnek, egyre inkább a köznyelv hatása, normái érvényesülnek, s ily módon a nyelvjárások köznyelviesülési tendenciát mutatnak. Az általános fejlődéssel együtt jár a nyelvjárások elszürkiilése, pusztulása. Ezt a folyamatot szinte észrevétlen, de ma már egyre természetesebb módon gyorsítják a kommunikációs eszközök. Azt lehet mondani, hogy ma már szinte nincs is olyan ember, aki tisztán a nyelvjárását beszélné (vö. Derne László megállapítását, NytudErt. 40. sz. 71). Felmérhetetlenül hasznos lenne a tudomány számára, ha az egyes nyelvjárásokat, illetőleg a szűkebb körű helyi nyelvjárásokat még a végleges eltűnésük előtt megmentenénk az utókornak. Ezt az eredeti nyelvjárást azonban talán már csak a falvak legidősebb generációinál tudjuk rögzíteni. Elöljáróban szeretnénk tisztázni néhány nyelvi fogalmat. Köznyelven a nemzeti nyelv beszelt változatát értjük (vö. G. Varga Györgyi: A regionális köznyelvek kutatásáról, NytudErt. 100. sz. 8). Ezzel szemben a nyelvjárás „meglehetősen ruganyos fogalom: olyan területi nyelvváltozatot értünk rajta, melyet bizonyos számú jelenség elválaszt a köznyelvtől és részben a szomszédos területek nyelvjárásaitól, ezekben ugyanis ugyanazok a jelenségek mind, ugyanabban az összetételben már nem találhatók meg. Minél több jelenséget veszünk figyelembe, mint egy nyelvjárásra jellemzőt, annál szűkebbre szorul a nyelvjárás területe, esetleg egyetlen falura..." (Bárczi-Benkő-Berrár: A magyar nyelv története. Bp., 1967. 14). Helyesen állapítja meg Kiss Jenő: ,,A legfontosabb feladatunk ma ezen a téren az, hogy egy-egy helyi nyelvjárást vizsgáljunk, s lehetőleg a nyelvjárások valamennyi részlegét." (Kiss Jenő: A nyelvjárások változásáról és az anyanyelvjárási gyűjtésről. MNyr. 97:218). Ebből a megállapításból következik a másik sürgető teendő, feltárni azokat a változásokat, amelyek a nyelvjáráson belül a köznyelviesülés irányába mutatnak. A nyelvjárási „anyanyelvnek" a köznyelvvel való felcserélése azonban természetesen egyénenként más és más. Függ ez az életkortól, a műveltségtől (iskolázottságtól), de egyéb tényezőktől is, mint például munkahelytől, munkakörtől, saját szülőhelyén dolgozik-e az illető vagy ingázó stb. Deine László írta 1970-ben: „ ... meg kell indítani a kiejtésünk problémáinak intenzívebb 21