Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - 90 ÉVE KEZDŐDTEK A VIHARSARKI AGRÁRMOZGALMAK - Szabó Ferenc: Kutatási feladatok a Viharsarok kapitalista kori történetében - a településrendszer és a lakosságszám tükrében

Kutatási feladatok a Viharsarok kapitalista kori történetében a településrendszer és a lakosságszám tükrében SZABÓ FERENC A közhasználatú „Viharsarok" tájmegjelölés Féja Géza klasszikus könyve

1 óta tartalmában megerősödött, részben árnyaltabbá vált. A táj fogalom azonosult a mai országterület délkeleti részével, s jól kifejezi az osztálytudatos vagy ösztönös forradalmi küzdelmek - főképpen a szegényparaszti mozgalmak és szervezkedések - folytonosságát.

2 A történeti kutatás felszabadulás utáni eredményei között méltó helyet kapott a viharsarki munkás- és parasztmozgalmak tárgyalása, különösen az agrárszocialista korszak feltárása, anélkül, hogy számos lényeges kérdésre teljesen megnyugtató válasz született volna. Az egyik legszembetűnőbb hiány a gazdasági és társadalmi struktúra elnagyolt vizsgálata, illetve a mozgalomtörténet leszűkített értelmezése. Az eddigi publikációk jórésze megelégedett a birtokkategóriák és a foglalkozási megoszlás legáltalánosabb adatainak statisztikai elemzésével, nem tekintett a számok mögé, nem vette figyelembe az átlagok mögött rejtőző és igen jelentős különbségeket. A történetírás központi fórumai az utóbbi években a politikai köztörténet egészének feltárására törekednek, s így a legtágabb összefüggések keretében mutatják be és értékelik a dolgozó osztályok demokratikus és szocialista mozgalmait is. A marxista történeti kutatás tartalmi és módszerbeli megújulásában az egyik különösen fontos összetevő a tájtörténeti szemlélet megerősödése és nyomában a több tudományág eredményeit és módszereit jól alkalmazó, minden sematizálást mellőző táji munkálatok tervszerű haladása lehet. A tájtörténeti kutatástól várható a statisztikai „állóképek" helyett a gazdasági, társadalmi és tudati változások akár több évszázados, akár pedig korszakonkén ti menetének, s méginkább kiváltó-mozgató okainak valóságosabb és részletesebb megismerése. Az eddigi feltárások helytörténeti eredményeinek és „fehér foltjainak" kritikai mérlegelése is mindenképpen táji keretben lenne a legcélszerűbb. így lehetne leginkább rájönni a korábbi témaválasztások, továbbá a forrásanyag felhasználásának és meglétének esetleges voltából következő hiányokra, a kapcsolódó tudományterületek kínálta lehetőségek feltűnő elhanyagolására. Az cl nem végzett kutatások ismeretében lehet kialakítani az újabb és még újabb feltárási feladatokat. Nyilvánvaló, hogy maga a tájtörténet is további „részekre" bontást kíván a gyakorlati megvalósítás során. Egy jó táji szintézishez akár a kistájak, akár egyes települések szinkronban álló, de mégis kíilön kutatására, mind pedig a korszakonkénti vagy fő kérdésenként történő vizsgálatokra mindig szükség lesz. A meghatározó jellemzők alapján egyértelmű biztonsággal (adott esetben hipotetikusan) elkülöníthető táj határainak és sajátosságainak értelmezésében, kapcsolatainak feltárásában sem az idő, sem a terület nem lehet merev határtényező. Az viszont nem lehet vitás, hogy csak a hosszú időn át érvényesülő, a „szomszéd" tájtól jól megkülönböztető történeti vonások alapján mondhatjuk ki tartalmilag egy152