Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - SZEMLE

iparosítás időszaka hátrányosan érintette az Alföldet, népessége 1970-ig abszolút értelemben is csökken. Jelentős az ingázás, az iskolázottság elmarad az ország más térségeitől. A fejlődés intenzív szakaszában a korábbi kedvezőtlen helyzetet teremtő okok megszűnni látszanak. A következő fejezet (ZOLTÁN Z.) „Az Alföldiparosítás eredményei"-t foglalja össze. Foglalkozik a történelmi előzményekkel, majd a szocialista iparosítás szakaszaival. Az 1950-cs években, bár jelentős és az egész Alföld ipari szerkezetét alapvetően átalakító ipartelepítések történtek, az 1960-as évtized elején még az iparban foglalkoztatottak száma és aránya is a többi országrészhez viszonyítva meglehetősen kedvezőtlen (Békés a hét megye közül a hatodik). 1950 és 1958 között a beruházásoknak csak 15%-a jutott a hét alföldi megyére, s ennek is 45%-a Pest és Hajdú-Bihar megyében koncentrálódott. Az ipartelepítés 1968 előtt még kizárólag központi forrásokból történt az állami iparban. A helyi anyagi eszközöket a tanácsi és szövetkezeti iparban vonták be, így 1975-ben az ipar szövetkezeti szektorában foglalkoztatottaknak 40%-a az alföldi megyékben található. 1975-re az Alföld ipari foglalkoztatottjainak aránya elérte vagy megközelítette az ipari megyékre a másfél évtizeddel korábban jellemző értékeket. (Békés megye - bár 6. helyét „tartotta" - atöbbiekhez viszonyítva viszszaesett, alig előzi meg az utolsó Szabolcs-Szatmárt.) „Az Alföld kulturális helyzete és fejlődése" fejezet (BERECZKI J.) vizsgálja a térség értelmiségi struktúráját, iskolai ellátottságát, tudományos- és közművelődési intézményeit. Az értelmiség összetételét vizsgálva megállapítható, hogy az Alföld sok szempontból korszerűtlen képet mutat. Az agronómusok aránya eléri az országos átlagot, de a műszakiaké és közgazdászoké az országos 1/3-a, az értelmiségnek több mint 2/5-c pedagógus. Az Alföldön a közép- és felsőfokéi oktatásban részesülők aránya jóval alatta marad az országos átlagnak. A színházzal való ellátottság - Budapestet kivéve az Alföldön jobb, mint az ország más részein. „Az Alföld urbanizációja" című fejezetben a szerző (ZOLTÁN Z.) kifejti, hogy a terület urbanizációja valószínűen a kiegyezést követő időszakban szenvedte cl a legnagyobb fejlődési tempóveszteségét. Ekkor az mind intenzívebbé váló agrártermelés révén egyre inkább túlnépesedett, kisparaszti intézményi infrastruktúrája konzerválódott és alkalmatlan volt a dinamikusabban fejlődő ipari ágazatok befogadására. Bár a városi népesség aránya elmarad az országos átlagtól, az Alföld településrendszere potenciálisan kedvezőbb lehetőségeket nyújthat az urbanizációs folyamatok kibontakozásához, mint az aprófalvas településszerkezetű országrészek. Sajnos, ez a tanulmány is tartalmaz több pontatlanságot. A 26. ábra és a szöveg nincs összhangban; Szeghalom nem lett 1979-ben város (163. oldal); Szolnok népességnövekedése a közölt adatok mellett nem 26% (156. oldal). A zárótanulmány az Alföld természetvédelmével foglalkozik (TEMESII.). A természetvédelem történelmi előzményei után röviden bemutatja a legfontosabb védett területeket. A felsorolásból sajnálatosan kimaradt az 1977-ben védelem alá helyezett Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzet. (Ezen kívül megyénkben a könyv nyomdába adása után nyilvánították védetté a Körösvölgyi természetvédelmi területet.) „A változó Alföld" tanulmányainak tartalma összességében jól fejezik ki a terület arculatának átalakulását, mindezek ellenére az előszó bizakodóbb hangot üt meg, mint azt az egyes tanulmányok indokolnák, s néhol - úgy tűnik - a szerkesztő tompította a „Bizakodó Alföld"-ben megcsodált harcos bírálatát. Az, hogy jó néhány ágazatban (szénhidrogén-termelés, vízgazdálkodás) az Alföld előretört, eredmény, de helyzetének objektív mércéje mégis csak az lehet, mennyire fogadják el a táj nyújtotta lehetőségeket az itt élő emberek. Az elvándorlás üteme csökken az Alföldről, de a folyamat tovább folytatódik, s az emberek önszántukból ritkán választják a rosszabbat. Mindez arra utal, hogy e változó Alföld igényli a további gondoskodást. Összegzésül megállapítható, hogy a kötetet feltétlenül érdemes volt megjelentetni. Az egyes ágazatok mély elemzései az Alföldön lejátszódó fő folyamatokat jól mutatják be - a témák többségében a legilletékesebbck tollából. A felmerült hibák többsége azonban bosszantó, mert kis gondossággal kiküszöbölhető lett volna. Ekkor az ismertetőnek is kevesebbet kellett volna sajnálkozni, s a kötetet fenntartás nélkül lehetett volna a tanítás segédanyagaként használni. 125