Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - LÁTOGATÓBAN - G. Vass István: Linder Lászlónál

Legutóbb - 1979 júliusában - már a Hűvösvölgyi Evangélikus Szeretet Otthonban kereshettem fel. Felesége váratlan halála miatt kénytelen volt feladni árpádföldi otthonát. Arról panaszkodott, hogy az érelmeszesedés teljesen tönkre tette a kezét és különösen a lábait. Már nemigen tudja elhagyni a szobát. Csak az vigasztalja, hogy szellemileg még mindig teljes embernek érzi magát. S valóban! Másfél órás beszélgetésünk során még mindig újabb és újabb érdekes adalékokat villantott fel életéből, emlékeiből. Közben büszkén mutatta, hogy megtakarított pénzéből egy sztereo lemezjátszót vásárolt (a Magyarországon forgalomban levő egyik legjobb, s legdrágább típust!), s arról beszélt, hogy szeretne létrehozni egy legalább 50 darabból álló komolyzenei hanglemezgyűjteményt. Hiszen a zene mindig is jelentős szerepet töltött be az életében. Ő maga is játszott hangszeren, s foglalkozott az egyházi énekek történetének, változatainak kutatásával is. Itt az otthonban idős társaival szokta hallgatni a lemezeket, s közben beszélgetnek. Most 86 éves korában ez ad értelmet az életnek. - Soha nem utazgattam. A szabadságomat rendszerint arra használtam, hogy felkerestem egy-egy pásztort, vagy parasztot és velük társalogtam. Emberekkel érintkezni, embereket megismerni - ez volt az én legnagyobb örömöm. Farkas Andrásné nagybánhegyesi falfestése