Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Adatok Békés megye háromnegyed évszázadának kultúrtörténetéhez

figyelmet fordított mindig könyvtára fejlesztésére. Első gyűlésének általunk már ismert elvei szerint gyarapította azt. Nagy kár, hogy egyetlen évvégi jelentéséből sem világlik ki, szám szerint hány kötettel rendelkezett. Csak a nagyobb rendelések alapján következtethetünk arra, hogy több mint 300-al. Az eddig ismertetett könyvtárakkal szemben elsősorban a művek modern szemléletét, fokozott magyar nyelvűségét és helyes szaktárgyi megoszlását kell példaként kiemelnünk. Polcain helyet kapott minden jelentős kortárs író és költő, történész és mezőgazdász, olykor - egy-egy filozófus (Montesquieu) is, s nem is csak egy-egy művel. A vezetőség ugyanis a teljes sorozatok beszerzését favorizálta, s ezt az igényt - ha alkalom kínálkozott reá - a fővárosi könyvárusok, elsősorban Hecketiast Gusztáv, messzemenően ki is elégítették. A következő magyar írók-költők-tudósok neveivel találkozunk a jegyzőkönyvek hasábjain: Jósika, Vörösmarty, Kölcsey, Fáy András, Kisfaludy Sándor és Károly, Nagy Ignác, Vahot Imre és Wachott Sándor, Kuthy Lajos, Bölöni Farkas Sándor, Szemere Bertalan, Gorove István, Szalay László, Eötvös József, Bajza József, Vajda Péter, Czakó Zsigmond, Pálffy Albert, Szontágh Gusztáv, Fényes Elek - vagyis a reformkor szellemi vezetőgárdájának szinte minden kiválósága helyet kapott a névsorban. A „haladási elvet" tudatosan képviselő csabai kaszinói könyvtárban jelentős szerepet kaptak a szaktudományi (történelmi, politikai, mezőgazdasági, ipari) könyvek és természetesen a divatos útleírások is. A nyugati országok gyorsan növekvő mezőgazdasági és ipari eredményei, technológiai újításai, az eszményinek hirdetett észak-amerikai polgári demokrácia sajátos társadalmi berendezkedése élénken foglalkoztatta a tagok fantáziáját. Ezért vették meg Bölöni Farkas Sándor Utazásait, továbbá Toquewille akkoriban nagyon közismert könyvét: A demokrácia Amerikában-t és Hermann: Az amerikai egyesült státusok történetei-t meg Galetti földleírását. Egészséges érdeklődés és mohó kitárulkozási vágy jele volt ez azok iránt a népek és országok iránt, amelyek megvívták már a maguk polgári forradalmát, és lerázva a feudalizmus bilincseit, az új életforma útjára léptek. Az olvasási kedvvel és tempóval sem volt baj. Erre következtethetünk Réthy Pál-nak 1847. jan. 3-i indítványából: „A Casinonak sok becses könyvei igen elrongyolt állapotban vannak, azok köttessenek be". A tagok tehát szerették a könyvet, buzgón és lelkesen olvasva, készültek a társadalmi átalakulásra, s a jó könyvtár messzemenően támogatta törekvéseiket. Különösen azoknak a műveknek volt nagy erkölcsi sikerük, amelyekből Kossuth eszméit, társadalmi-politikai elképzeléseit ismerték meg. Valóban, a kaszinó tagságának túlnyomó többsége az ő pártján állott. Őt tartotta vezérének: nyíltan - ha kellett tüntetően is - kiállt mellette. Több tény igazolja ezt. Gondoljunk csak azokra a beszédes megjegyzésekre, amelyek az általa szerkesztett Pesti Hírlappal voltak kapcsolatosak, és természetesen arra a gesztusra is, amellyel azonnal beszüntették a lap járatását, amint arról értesültek, hogy az államhatalom nem engedélyezte tovább számára a szerkesztői munkát. De gondolhatunk a Védegylet kis lapocskájának: a Hetilapnak az előfizetésére, sőt arra a dicséretes vállalkozásra is, amelyet „a Csabai védegylet tárgyában megkívántató élőmunkák teljesítésével" végeztek, amelyről az 1844. okt. 15-én és 1845. jan. 5-én kelt jegyzőkönyvekben rövidebb híradás is olvasható. A kaszinó itt is - akár Gyulán - jól teljesítette feladatát. Jogosan tételezhetjük fel - kellő írásos dokumentáció hiányában - hogy a többi helyeken is. Hogy mennyi lehetett a megye 10-12 olvasókörének és kaszinójának a létszáma a 40-es évek derekán, nem tudjuk, hiszen a mezőberényinek is, amelynek egyik vezetője a festőművész apja, az „árvák gondnoka": 58