Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Adatok Békés megye háromnegyed évszázadának kultúrtörténetéhez

A reformkor vége felé szervezett Békés megyei olvasókörök és kaszinók - alapszabályaik szerint - nem kívántak exkluzív egyesületek lenni. Tagjuk lehetett „minden becsületes magaviseletű ember", nemcsak nemes, hanem polgár is - felekezeti hovatartozás nélkül. (Orosházi Casino-Egylet). Vagy ahogy a békéscsabai alapszabály tudatja: „Akármely renden levő, jó erkölcsű s illendő magaviseletéről ismert férjfiú". Ez azonban csak eszmény, csak jámbor szándék még, mert ahogy a teátrista Egressy Gábort is kinézték a Széchenyi alapította Nemzeti Kaszinóból, ugyanúgy nem vesztett érvényéből semmit nálunk sem a suba subával - guba gubával elv. Az 1839-ben létesült Orosházi Casino Egyletben - ahogyan erről Jancsovics Pál megyei tudósító írt a Pesti Hírlap 1841. évfolyama 69. számában - három uradalmi tiszt „kötelességének tartván az egyesület java feletti ellenőrködést, hatalmas szót emel, s a társulatot - mivel becsületes zsidót fogadott kebelébe - torkára forrandó veszedelmére sértő gúnyszavakkal figyclmezteté. Okoskodásuknak ez volt a sarka: nem kell az alapszabályokat értelmükön túl csigázni, mert könnyen jöhetne valaki azon ferde következetlenségbe, mintha becsületes paraszt is lehetne az orosházi casino tagja". A szerkesztő nem is állta meg szó nélkül, s ezzel a közismert bibliai idézettel reagált a korszerűtlen hírre: „Bocsáss meg nekik, uram, mert nem tudják, mit cselekszenek!" Az ügy nemes, frappáns lezárása megérdemli, hogy ismertessük. Mindkét félre jellemző! A zsidó haszonbérlő visszavonta felvételi kérelmét, s a pénztárba letett részvényét az orosházi kórház javára ajánlotta jel. A három gazdatiszt pedig - mit tehetett mást - dacból kilépett a kaszinóból. S mindez 1841-ben történt, nem sokkal az 1839/40-es országgyűlés után, amelyen a követek a XXXIX. törvénycikkel jelentős eredményeket értek el a zsidók emancipációjáért vívott harcban. Igen, az elmélet és a gyakorlat ekkor még nagyon messze esett egymástól, s az egyenlőség elvét csak „felfelé" hirdette és kívánta alkalmazni az ember. Nem képzelhetünk mást a Gyulai Kaszinó-Egyletről sem, amelynek tevékenységéről részletes képet adott Dr. Scherer Ferenc Gyula város történetében. Kár, hogy Fülöp Géza nem tudott létezéséről, vagy nem adott hírt róla. Ez a vármegye vezetőiből alakult arisztokrata szemléletű kör - különösen Károlyi György főispánsága idején, továbbá 1848-49-ben - váratlanul a liberális megyei harcok egyik motorja lett. Ugyanakkor azonban többé-kevésbé a Nemzeti Kaszinó főnemesi csoportosulásának a kicsinyített mása is - előkelő báljain az egész megyei előkelőség felvonult, pompás ruhákba öltözve. A gyulai kaszinó 14 évvel a Széchenyi-szervezte pesti után, 1841-ben alakult. Első elnöke Nóvák Antal alispán, helyettese Placsintár Gergely táblabíró volt. A földesúr eleinte nem rokonszenvezett vele: szervezését nem nézte jó szemmel, működését, kezdő lépéseit nem támogatta. Első, nagyon előkelő báljának sem adott helyet, úgyhogy végül az elnök-alispán biztosított termet hozzá a megyeházán, amelynek „három nagy boltozatos ablakában a következőjelszavak voltak olvashatók: Nemzetiség, Egyesülés, Haladás". A földesúr elutasító magatartását a tudósító Szakái Lajos, Petőfi barátja, a Cimbalom költője, sem hagyta kritika nélkül. Többek között ezeket írta róla a Regélő 1842-cs évfolyama 124-126. lapjain: „A helybeli uradalom, mely a kaszinónak világszerte ilyennek elismert üdvös eszméjével maiglan sem képes megbarátkozni, követelt úri jogok ürügye alatt ennek hol és mikénti megtarthatásába, nem a legnagyobb gyöngédséget tanúsítva, beavatkozott". A bürokratikus stílus könnyen felismerhető jegyeivel megfogalmazott ismertetésnek azonban nem ez, nem is a fényes bál műsorának, táncainak a leírása adta a fő gondolatát, hanem az a mondat, amelyben Szakái a külsőségek, az előkelő szórakozások ellenében a ka55