Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - SZEMLE

a fejlődés fő szakaszait, jellemző vonásait. Nem vizsgálják - céljuk sem ez - a fejlődés kisebb szakaszait, az általánoson belül jelentkező eltérőt, a döntően meghatározó körülmények mellett egyegy időben, területen, régióban ható tényezőket. Természetes, hogy az így kapott képből hiányoznak azok a színek, amelyek árnyaltabban, valóságteljesebben mutatják be a korszak szövetkezeti mozgalmát. Több más területhez hasonlóan a szövetkezeti történetírás is „felülről-lefelé építkezik." Előbb jöttek létre az említett országos szintézisre törekvő művek, s csak az utóbbi években, a helytörténetírás kibontakozása nyomán jelentek meg olyan tanulmányok, amelyek a szövetkezeti mozgalom egy-egy területét, kisebb szakaszát, vagy jelenségét veszik vizsgálat alá, eredményeikkel megerősítve, vagy éppen módosítva, de mindenképpen gazdagítva a szövetkezeti mozgalomról valló ismereteinket. Ez utóbbiak sorába tartozik Urbán László „Demokratikus agrárszövetkezetek Szolnok megyében 1945-1949." című tanulmánya. A szerző három fejezetbe foglalva követi nyomon az agrárszövetkezetek fejlődését. Az első fejezetben részletes áttekintést nyújt azokról az előzményekről, amelyek a mozgalom kialakulásához vezettek. Megállapítja, hogy bár Szolnok megyének a felszabadulás idején már félévszázados szövetkezeti hagyományai voltak, a demokratikus agrárszövetkezeti mozgalom csak a felszabadulás utáni társadalmi és gazdasági élet átformálásával összefüggésben bontakozott ki. „Megindulásának döntő tényezője a földreform volt, emellett jelentős tényezőként hatottak a szövetkezeti élet hagyományos területein 1945 tavaszán bekövetkezett változások, és a mezőgazdaság 1944/45 fordulóján kialakult helyzete." E tényezők szerepének bemutatásaként vázlatosan ismerteti a felszabadulást követő hónapok eseményeit, s ennek alapján megállapítja: „Szolnok megyében - mint országosan - a szövetkezeti életben a felszabadulást követő hónapokban két alapvető irányzat figyelhető meg, egyrészt a régi szövetkezeti hálózat újjászervezésére irányuló törekvés, másrészt az új, demokratikus szövetkezeti mozgalom kibontakozása." Röviden összefoglalja a két irányzat közötti lényeges különbségeket és kiemeli, hogy a népi szövetkezés kezdettől fogva jobban kötődött a termeléshez, s a földosztás után pedig „az újgazda szövetkezés egyik forrásaként részben közvetlenül a népi demokratikus agrárszövetkezeti mozgalomba torkollott." A „két alapvető irányzat" behatóbb vizsgálata más összefüggéseket is mutat. Békés megyében, de többé-kevésbé jellemzően a többi alföldi megyében és néhány dunántúli megyében is, a régi szövetkezetek újjászervezésében kezdettől jelen volt a népi demokratikus erőknek az a törekvése, hogy az újjászervezés a szövetkezet demokratikus átalakítását is eredményezze, vezetésében és tevékenységében elsősorban a szegényparasztság érdekei érvényesüljenek. Ahol a régi szövetkezetek működésének újraindításában a népi demokratikus erők magukhoz ragadták a kezdeményezést és a végrehajtást, ott, ennek eredményeképpen, az a szövetkezet töltötte be a népi szövetkezeteknek szánt szerepet. Ezekben a községekben nem is törekedtek új szövetkezet létrehozására. Ahol viszont a régi szövetkezetek ily módon való újjászervezése nem történt meg, ott - gyakran a még zárva tartott Hangya szövetkezeti bolt igénybevétele mellett új, népi szövetkezetet igyekeztek létrehozni. Lényegében tehát a két alapvető irányzat közül az egyik új, demokratikus szövetkezet létrehozására törekedett akár a régi szövetkezet átszervezése, akár új szövetkezet létrehozása útján, a másik irányzat pedig e törekvések leszerelését, a régi szövetkezeti hálózat (központ-kirendeltség-szövetkezet) hierarchiájának helyreállítását tűzte ki célul. Számos példával erősítve mutatja be a szerző, hogy milyen késztető hatással volt az agrárszövetkezeti mozgalom kialakulására a mezőgazdaság háború utáni helyzete és a földreform. A legfontosabb tennivalók jellegéből adódóan alakultak egyszerű gépszövetkezetek, szeszfőzdei szövetkezetek, a földreformról szóló rendeletben meghatározott javak hasznosítása mellett beszerző, értékesítő, fogyasztási funkciókat gyakorló szövetkezetek, valamint létrejöttek közösen szántó-vető, táblás művelésre vállalkozó társulások. A földhözjuttatottak szövetkezeteinek egységes működési rendjét az 1945. szeptember 18-án kiadott 131000/1945. F. M. számú rendelet határozta meg. Szerző ismerteti a rendelet főbb előírásait. Ezekhez fűzött kommentárjában a rendeletet mint ,,átfogó jellegű demokratikus parasztszövetkezet" tervét, „tevékenységi körében és tömegbázisában is általános falusi szövetkezeti típust" meghatározó jogszabályt mutatja be, amelyben „feladatkörét tekintve a földművesszövetkezet közvetlenül és 505