Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - SZEMLE

eddigi ismeretek erre még elégtelenek lettek volna. Szeghalomról a szaktudományok közül maradandóbb eredményeket csak a néprajz tudott felmutatni. Most a komplexitásra törekvő szerkesztési elv került előtérbe s ennek eredményeképpen jutott szóhoz a munkában a természeti földrajz, a neveléstörténet, a szorosabb értelemben vett történettudomány és további gazdag eredményeivel a néprajz. Jól felismerhető a szerkesztőknek az a törekvése, hogy a tematikával is a társtudományok egymásrautaltságát hangsúlyozzák és nem azokat a pontokat keresték, amelyek azokat egymástól elhatárolják. A tanulmánykötet általában - s ez vonatkozik a helytörténetírásra is - új ismeretek felfedésére, a fehér foltok eltüntetésére hivatott. Központba természetesen a vizsgált helység vagy tárgykör meghatározó erővonalai kívánkoznak s a szerzők tolla nem kalandozhat tartósan a perifériák zsákutcáiban. A szeghalmi tanulmánykötet tematikájáról elmondható, hogy tervszerűen átgondolt szerkesztői eljárást tükröz, amely a leglényegesebb kérdésekre irányítja az olvasó figyelmét s időben a község egész történetét látóhatárába igyekszik vonni. A kötet időbeli horizontja az újkőkori kultúrától, a török hódoltságot követő újratelepítésen s a forradalmak progresszív hagyományain keresztül, szinte napjainkig ível. A szerzők és a szerkesztők a történeti életet tehát hosszútávú folyamatnak és egységnek tekintik. Ezt a szempontot azért érdemes hangsúlyozni, mert a helytörténeti munkáknál kísértett az a veszély, hogy esetenként hajlamosak voltak csak a közelmúlt eseményeire koncentrálni. Ebből a szemléletből szükségszerűen következett, hogy a történeti előzmények ismerete nélkül a szerzők gyakorta elbizonytalanodtak az új- vagy legújabbkori események és jelenségek megítélésénél is. A másik véglet szerint viszont a közelmúlt eseményeit ki kell rekeszteni a vizsgálódás köréből, mert ehhez még hiányzik a megfelelő történeti távlat. A szeghalmi kötet szerkesztői és szerzői elutasították ezt az álláspontot is s 1974-ig tolták ki kutatásuk záró időhatárát. Ezzel a megítéléssel is messzemenően egyet lehet érteni. A felszabadulás utáni magyar történelemnek - s természetesen ezen belül a helytörténetnek - több lezárt s elkülöníthető szakasza van s ezek már alkalmasnak kínálkoznak az összegezésekre s valamelyes történeti távlatuk is nyílik. Persze itt már nem is annyira a rálátás távlata hiányzik, ami egyébkent is nagyon viszonylagos dolog, hanem a forrásanyag hozzáférhetősége okoz gondot. A tapasztalatok szerint azonban még így is érdemes bizonyos összegezésekre vállalkozni, akár kialakuló fejlődésbeli tendenciák esetében is. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezeknél a témáknál és tanulmányoknál az átlagosnál nagyobb korrekciós lehetőséggel kell számolni, s a végleges lezárás igényéről eleve le kell mondani. Valójában adatokat kell feltárni és rendszerezni, ami később a tudományos összegezésekhez nagy segítséget nyújthat. Láthatóan így értelmezték ezt a feladatot a szeghalmi kötetben a felszabadulást követő kulturális fejlődésről cs a 70-es évek eleji agrárfejlődésről írott tanulmányok szerzői is. Jóllehet a kötet tanulmányai a történelmi élet egységét hangsúlyozzák, az egységben azonban a sokféleséget is igyekeznek érzékeltetni. A község történeti összetettségét többrétű tematikával sikerült ábrázolni. A munkatársak az alap és felépítmény kölcsönhatásait tágan értelmezték. Messze túljutottak azon az állásponton, amely a helytörténetet mereven lehatárolt gazdaság- és társadalomtörténetnek tekinti. Természetesen ez a kérdéskör is helyet kap a kötetben. De ugyanakkor a földrajzi tényezők meghatározó szerepéről is értekeztek, finom elemzéssel fényt derítettek a békési föld honfoglalás előtti történetére, miként a falusi politikai élet és közgondolkodás fontos vetületeit is nagy szakértelemmel tárták fel, sőt a mindennapi környezetre: lakásra, bútorzatra és ruházatra is jutott az érdeklődő figyelemből. Egyetértőleg lehet szólni arról a szerkesztői koncepcióról is - amelyet a szerzők tudományos igényességgel valóra váltottak -, hogy a község életében fontos szerepet játszó személyiségek történeti portréinak a beiktatására is vállalkoztak s ezt is időben és problematikában arányosan megosztották: a Nadányi család - élve a nemesi jogviszonyok által kínált lehetőségeivel - a feudális korban határozta meg Szeghalom népének az életét; Tildy Zoltán pedig a modern korban vált nemcsak a helyi, hanem az országos közéletben is a demokratikus eszmék egyik hathatós szószólójává. Külön erényük e portrérajzoknak, hogy a szerzők egyben korrajzzá szélesítették az életpályák történetét. A szeghalmi tanulmánykötetet olvasva az is szembetűnik, hogy a szerzők többsége a helytörténetet úgy értelmezte, hogy azt a táj történetevé tágította. így a kötet munkatársai, a szűkebb pátria