Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Virágh Ferenc: A mezőgazdasági kis magáningatlan dél-alföldi kialakulásának történetéhez

A MEZŐGAZDASÁGI KIS MAGÁNINGATLAN DÉL-ALFÖLDI KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ VIRÁGH FERENC A századfordulón Békcs megyében és az egész Dél-Alföldön kibontakozott radikális szegényparaszti küzdelem résztvevőinek széles rétegeit kis földingatlanuk ügye foglalkoztatja, ezért a mozgalom hátterének fontos része a feudalizmus-kori birtokviszonyokat váltó új birtokjog, különös tekintettel arra, hogy a tőkés viszonyok szolgálatában álló jogi szabályozás a gyakorlatban lassan, igen tarka - sajátos vonással is gazdagodó - képletet eredményezve érvényesül. A polgári kis föld vagy 011 létrejöttét eredményező jogszabályok megszületése is szakaszos, nem csodálható, hogy az új birtokviszonyok születésének folyamata fél évszázadot is meghaladó időszakot érint. A jobbágyrendszer „utótörténete" legalább annyi izgalmat rejt, mint maga a felszabadítási törvényekért folyó küzdelem, mert a volt földesurak és a volt jobbágyok között függőben és rendezetlenül maradt ügyek teremtettek továbbra is kapcsolatot, oly időben, amikor a társadalmi viszonyok feudális vonásokkal terhesek: a volt földesúrból lett nagybirtokosok társadalmi, politikai helyzete megerősödött a 67-es fordulat után. A polgári birtokviszonyok kialakításához vezető első törvény (1840: 7. te.) lehetőségeit megragadó néhány helység (Békés, Békéscsaba, Bóka - Torontál megye -, Csongrád, Szarvas) jobbágyai magánjogi szerződést kötöttek földesuraikkal, megváltották a földet, a szolgáltatásokat, és megvásárolták az úri jogokat: bor-, sör-, pálinkafőzés és mérés, halászat, vadászat, vásártartás stb. jogát. Szentes népe már 1836-ban szerencsésebb helyzetbe került, örökváltsági szerződést köthetett a gr. Károlyiakkal.

1 A ,megengedőleges' törvény alapján felszabadult helységek újgazdái 1848-ban, majd 1853-ban testületileg mozgolódtak, hogy az új törvény és a császári parancs hatálya terjedjen ki reájuk is, de küzdelmük nem járt sikerrel.

2 Belátván a kudarcot, folytatták váltságtörlesztésüket, s a 70-es években többségük maguk mögött hagyott minden adósságot. Az 1868: 33. tc. értelmében részben teljesül - megkésve - a 40-es törvény alapján magukat megváltottak korábbi kérése s kármentesítést kaptak, de Szentes népe és a többi 1840 előtt szerződést kötött úrbéres helység megváltakozottjai semmiféle méltánylást nem értek el. Ők jártak legrosszabbul, mert segítség nélkül törlesztették hosszú időn át a váltságösszeget és a felgyűlt kamatot. Az 1848: 9. tc. kötelező erővel emeli a polgári értelemben vett magántulajdon rangjára azt a telki állományt, amelyet a jobbágy függő helyzetben „birtokolt", s megszünteti az úrbéri terheket, a „magán földesurak kármentesítését a nemzeti közbecsület védpajzsa alá helyezve". A forradalmi szabadságharc bukása után a hatóságok a jobbágyfelszabadítás forradalmi vívmányát agyonhallgatják, de a kialakult helyzeten intézkedésekkel nem változtatnak, majd a függőben levő kérdést az abszolutista adminisztráció is igyekszik megoldani. Ebben az értelemben kerül kibocsátásra 1853. március 2-án Ferenc József „úrbéri pátens"-e, továbbá a „kárpótlási és földtehermentesítési nyílt parancs"-a. A dekrétumok a 48-as jobbágyfelszabadító törvény szellemével egybevágóan fölszabadultnak és tulajdonnak ismerik el a volt jobbágytelki állományt, s egyben az eltiport „nemzeti közbecsület védpajzsa alá helyezett" váltságdíj ügyében is intézkednek. A pátens ajobbágyfelszabadítás újraszabályozásának okmánya s több ponton a parasztságra nézve hátrányosan tér cl a 48-as alaptörvénytől. Az iparszabadság felé viszont lépést tesz azzal, Hogy kártalanítás nélkül szüntette meg a birtokos mészárszéknyitási monopóliumát, továbbá a díjszedést, amikor a volt jobbágy pálinkát főz, téglát és meszet éget. Az intézkedések fontos része az, amely a tizedtulajdonos egyházi földbirtokosok és az alsópapság helyzetét érinti.

3 489