Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bilibok Péterné: Adatok Tessedik Sámuel haladó egyházpolitikai nézeteiről

lom) és a kiriarchia (úri uralom) pártjai között. Az evangélikus zsinaton az „urak" a dogmatikai vitán keresztül igyekeztek elfogadtatni a konzervatív álláspontot, amely a meglévő helyzet konzerválását szolgálta volna. A pesti zsinat mágnásait tehát politikai szándékok vezettek, amikor a dogmatikai vitában ortodox álláspontra helyezkedtek s ellenezték az uniót. Volt ebben az állásfoglalásban a megszokotthoz való ragaszkodás is, az újjal, az idegennek tűnő eszmével szemben, amely nyugatról jött s ezért veszélyes lehet. Az unió támogatásának vagy akadályozásának indítékai különben nem voltak egységesek. Voltak az unió tervét támogatók közt főurak is, akik a fennálló rend támaszát remélték az unióban. A papok egy része úgy vélte, hogy az egyesüléssel erősödik a protestáns egyház helyzete a katolikus klérussal szemben. Más egyháziak, - főleg a falusi lelkészek, tanítók - azon az állásponton voltak, hogy az unió védclmetjelenthetne számukra az urakkal szemben. Ez annál inkább érthető volt, mivel az evangélikus papok legnagyobb része plebejus származású volt, s ennek következtében nem tudott hatékony tekintélyt biztosítani magának. Az unió támogatóinak másik tábora a felvilágosodás híveiből toborzódott, akik az egyesülést korszerű követelésnek tartották. Elítélték az egyházi dogmákhoz való merev ragaszkodást. Ok jelentéktelennek minősítették azokat a különbségeket, amelyek a protestáns egyházakat elválasztották egymástól. A felvilágosodás hatása alatt álló értelmiség hajlott arra az álláspontra, hogy az egyházi korlátok feleslegesek, s ezért támogatták az uniót. Ezek közé tartozott Tessedik is. Természetes tehát, hogy tiltakozott minden olyan állásfoglalás ellen, amely a két egyesülendő egyház közé éket vert volna. Felfogásával ellenkezett az is, hogy a maradi nézeteket eltűrje, még ha oly hatalmas úr szájából hangoztak is cl, mint Radvánszky Ferenc. Szelényi Ödön a felszólalást Tessedik racionalizmusával hozza kapcsolatba és ez igaz is volt. Mindenesetre nagy hatással volt reá Nagy Frigyes egységesítő egyházpolitikája, ez is közrejátszott véleményének alakulásában. S bár a szemtanú „naiv"-nak jellemzi Tessedik nyilatkozatát, és Schwartner csillapítani igyekszik indulatát, döntő megnyilvánulás volt felszólalása egy új, modernebb, világiasabb, polgári igényű egyházszemlélet érdekében. Feltétlenül széles tábora volt a zsinat művelt, értelmiségi tagjai között. Bizonyítja ezt az 1791. október 9-én benyújtott nyilatkozat is, mely a szimbolikus könyvek ortodox értelmezése ellen irányult.

8 Aláírta Tessedik Sámuel, Schwartner Márton egyetemi tanár, Hamaljar Márton, később püspök és Tessedik paptársa, ezenkívül még papok, tanárok, tanítók, valamint az unió főúri támogatói, köztük Berzeviczy Gergely. 28 aláírója volt a nyilatkozatnak, a zsinat mintegy száz résztvevőjének egyharmada. E nyilatkozatot felolvasták a zsinat ülésén és igen heves vita keletkezett a Formula Concordiae hívei és ellenzői között, amikor is a fiatalabb, felvilágosult, unió-párti értelmiséget a naturalizmus, deizmus és „más hasonnemű némethoni eretnekség" vádjai érték. Azzal is megvádolták őket, hogy „a naturalismusnak tárt kaput nyitnak."

9 A vitát végül is a jelenlévő királyi biztos, gróf Brunszvik József indítványára úgy kísérelték meg lezárni, hogy megegyeztek egy kompromisszumban, miszerint a papi esküvel kapcsolatban maradjon meg mindenütt az eddigi gyakorlat. A zsinati dokumentumok, Szeberényi közlései és más jelenlévők feljegyzései alapján látjuk, hogy ez a kérdés a zsinat befejezéséig sem jutott nyugvópontra, de végül is a Formula Concordiae-t nem sikerült elfogadtatni s ez az „antisymbolikusok" táborának volt köszönhető, akik között Tessedik is aktívan tevékenykedett. Tessedik Sámuel másik nagyon fontos felszólalása a tanítók helyzetével volt kapcsolatos. A zsinat foglalkozott a népiskolák kérdésével is, de a tanítók jogait tekintve érdemleges határozatokat nem hozott. A zsinati kánonokban csak a tanítók kötelességeiről és a felügyeletről olvashatunk néhány utasítást

1

0. A tanítók helyzete a zsinaton az egyházkormányzattal kapcsolatban merült fel és az volt a kérdés, hogy a tanítókat is a presbitérium tagjaivá nyilvánítsák-e? Tessedik Sámuel részt vett a vitában. Szeberényi részletesen közli Tessedik felszólalását: „- Szól ez ügyben kivált Tessedik, ki távolabb ülve az elnökségtől, a terem közepére lépve szólott: vannak a tanítók között tiszteletre méltó egyének... Ki ezen előnyt (ti. hogy a presbitérium tagjai lehessenek) a kisebb osztályú iskolák tanítóitól megtagadná, az megfeledkezni látszik, hogy a kisebb iskolák és osztályok voltak, jelenleg is azok és lesznek, nagyobb és legnagyobb iskolák és universitások veteményes kertjei, mind az egyházi rendnél, mind pedig az egész társadalomnál. Ezeket kell-e meg486