Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - LÁTOGATÓBAN - Sárhelyi Jenő: Lukács Miklósnál

gábbak voltak, mint a budapesti Operaház helyárai. Még csak 17 éves voltam, amikor leérettségiztem, s nem sejtettem, hogy ebből nekem bármiféle hátrányom származhatik. Az érettségit követő pályaválasztás hogyan alakult? Volt-e a családban valami elképzelés? Erre úgy emlékszem, hogy amikor bejelentettem családomnak zenetanulási szándékomat, azt mondták, hogy jó-jó, de valami mást is kell tanulnom. Jelentkeztem Bécsben a jogi karon, de fiatal koromnál fogva nem vehettek fel. Ez volt a 17 éves fejjel szerzett érettségi következménye. Maradtam Bécsben, és két év alatt elvégeztem a Konzuli Akadémiát, amelynek bentlakó növendéke lettem. A zongorázást sem hagytam abba, és zenei tárgyú olvasmányokkal is telítődtem. Bár állandó tanárom nem volt, napi 4-5 órát tudtam gyakorolni. Szüleim kívánságára beiratkoztam a Budapesti Egyetem jogi fakultására. Abbahagytam a magyar magánjogról való vizsgámnál, igaz, ezalatt is Bécsben éltem. Mikor került vissza a magyar fővárosba, ha már egyszer elvégezte a Konzuli Akadémiát? Budapestre 1925-ben kerültem, ahol magántanulóként jártam Molnár Antalhoz zeneelméletet tanulni és Székely Arnoldhoz zongorázni. 1927-ben kiverekedtem, hogy kimehessek Németországba tanulni. A lipcsei konzervatóriumon tanultam egy évig, majd Berlinben folytattam a Zeneművészeti Főiskolán a karmester szakon, ahol tanárom Prüwer volt. Emellett jártam zongorázni Artúr Schabelhez és zeneszerzésre Paul Hindemithhez. 1930-ban diplomáztam. Hallhatnánk-e valamit a diplomakoncertről ? Persze egészen más volt a kiképzés és a diplomakoncert, mint 111a. A tanárnak legfeljebb 2-3 növendéke volt. A diplomakoncert előtt sohasem álltunk zenekar előtt. A koncert napján délelőtt mindegyikünknek volt 45 percnyi próbaideje egy hivatásos zenekar élén, és még aznap este megvolt a koncert. Mit tett friss diplomával a zsebében, milyen elhelyezkedési lehetőségek voltak akkor egy végzős hallgatónak ? A berlini karmesteri tanszaknak országosan jó híre volt, szinte vették a friss diplomásokat szerte-szét az országban. Nekem első állomásként az Osnabrückben levő színház jutott, ahol korrepetitor lettem. A 1940 és 1943 között kettős szerződés kötött Erfurthoz és Greifswaldhoz. Itt mint zeneigazgató 3 karmesterrel dolgoztam. Erre az időre esik egy Magyar Zenei Hét szervezése is. 1942-ben a budapesti Operaház meghívott egy Othello és egy Lohengrin dirigálására, aminek alapján azután a budapesti Operaház karmesterként szerződtetett. Kérem, mondjon valamit a német városok zenei életéről, a színházi előadások tagozódásáról! A már említett közepes nagyságú városokban operát, operettet és prózát játszottak. A hétnek minden napján játszottak, s ezekből 3-4, sőt 5 napon operát adtak elő. Igen gazdag volt a repertoár. Játszottak többek között Richard Strausst, Wagnert és Musszorgszkijt. Olyan jó képességű zenekarok voltak ezekben a közepes nagyságú városokban, amelyek lehetővé tették ezt a műsorpolitikát, tehát nem a lakosság lélekszáma, hanem a kulturáltság volt a meghatározó. Greifswaldban volt például a legrégibb porosz egyetem, s a lakosság lélekszáma mindössze 50 ezer fő volt. Milyen említésre méltó dolgok történtek igazgatása alatt itthon? Igazgatásom alatt felújítottam a Ringet, két szereposztásban. Minden évadban volt magyar opera vagy balett bemutató, pl. Szokolay, Ránki, Pctrovics, Durkó, Balassa, Hidas művei. Ide kívánkozik annak megemlítése, hogy az Operaház fennállása óta én voltam a leghosszabb időt eltöltött igazgató, 12 évi szolgálatommal. Korábban, Tóth Aladár igazgatása idején művészeti főtitkár is voltam. Ez alatt a 12 év alatt az Operaház és a balett együttes számos alkalommal járt külföldön, ami nemzetközi jóhírét öregbítette: Bécs, Berlin, Bergen, Bologna, Edinburgh, Helsinki, Kijev, Leningrád, Libanon, Moszkva, Párizs, Prága, Róma. A magyar hetek alkalmából Bordeux-ban, Le Havre-ban, Kölnben és Dortmundban léptünk fel. 475