Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - MŰVELŐDÉS - Elek László: Az Orosházi Juhász Balázs Gyűjtőklub és évkönyvei

azonosulni nem tudó ambiciózus féltehetség is. Bizonyosan sokan vannak ilyenek a Művészeti Alap által nyilvántartott több mint 3600 hivatásos képző-, ipar- és tervezőművész között, nem beszélve arról a kb. 15 ooo-rc tehető „amatőr-művész"-ről, akiket Dr. Szabó Imre emleget sok igazságot tar­talmazó, vitára késztető dolgozatában. Ezt a művészeti válságot nemcsak a festészet új funkciójának és korszerű témáinak a keresése idézte elő. A teljes válsághoz objektív tényezők is hozzájárultak. Mindenekelőtt a kiemelkedő eredményeket produkáló építészet, amelyről azt mondottuk fentebb, hogy szinte egyedül tudott új utat törni magá­nak korunk művészetében. Mindezt a szaktudományokhoz és azok technikai követelményrendszeré­hez, a modern termelőeszközökhöz és anyagokhoz: vas, beton, üveg, hasznosítható műanyagok, előregyártott elemek, panelek stb. való erőteljes kötődése és azok szakszerű felhasználása magyarázza. Ezek befolyásolták a korstílust, ezektől függött az egyes épületek cs építmények formai kivitelezésének a módja és lehetősége, hiszen egyetlen építész sem függetleníthette magát használatuktól. Nos, a mo­dern épületek szűk lakószobáiból nemcsak a régi nagy méretű bútorok, hanem az ún. enteriőr-festé­szet képei is egyre jobban kiszorultak. A nagy falfelületeket szekrénysorok és egyéb bútorok töltik be, a megmaradt kis területeket apró mütyürkék és szépen bekeretezett családi képek. Csak alig-alig kerül egy-egy kép a falra. így követeli egyrészt a szokás, másrészt a takarékosság - az új lakások árának tör­lesztése. A lakást díszítő festészet termékei iránt a lakásépítési program imponáló teljesítése ellenére is meg­csappant az igény. A művész nyelvére áttéve, azt jelenti ez, hogy konkrét megrendelés nélkül nem na­gyon érdemes magánvevőkre alapozni. Ki tudja, elkel-e a kép? Korszerű-e a téma, a hagyományos portré, a tájkép és a csendélet? Lehet-e és szabad-e új látásmóddal közelíteni feléjük, amikor Benczúr Gyulák, Barabás Miklósok, Munkácsyk, Orlay Petricsek, Rippl Rónáik, Markó Károlyok, Paál Lászlók, Szinyei Mersék, Mednyánszkyk, Koszták stb. már rég példát adtak a minőségi szintre és a klasszikus művészi felfogásra? Olykor még a konkrét megrendelés sem ad biztosítékot. Emlékezetes annak az ifjú művésznek az esete, akitől a megrendelő ja vakorabcli asszony nem volt hajlandó átvenni az elkészített portrét, mert nem fogadta el annak modern stiláris megoldását. A művészi válságnak tehát ilyen eredője is van, amint erre Székely János figyelmeztetett Egy rögeszme genezise című ta­nulmánykötetében, amelyből eddig is több gondolatot kölcsönöztünk. Hogy aztán lesz-e reneszánsza az enteriőr-festészetnek, s milyen formát nyer majd: megváltozhat-e, megújulhat-e bizonyos belső erők és szenvedélyek kényszerítő hatására, vagy arra kényszerül, hogy hátat fordítson a hagyományos témáknak, s megelégedjék azzal, hogy hivatali szobák, gyűléstcrmek, szállodai és éttermi helyiségek színhatást erősítő, központilag vásárolt produktuma legyen? Ezt a jövő dönti el. Ez esetben természetesen fel kell adnia eredeti funkcióját is. Szeretném, ha úgy fogadnák az illetékesek soraimat, hogy belőlük sem akadékoskodást, sem meg­fellebbezhetetlen szakvéleményt nem olvasnának ki. Műkedvelő vagyok én is, aki elsősorban az iro­dalom nagy szemléletváltásait követem erőmtől és szerény adottságaimtól függően nyomon. Nem tartom és nem is tarthatom megcáfolhatatlanoknak állításaimat. A maguk nemében cseppet sem oko­sabbak és bölcsebbek a Dr. Szabó Imréénél, akinek számos állítását magam is osztom és vallom. Leg­feljebb csak más oldalról közelítve világítottam meg a jelenséget, hogy egy lépéssel közelebb juthas­sunk az igazsághoz. * Az új évkönyv dolgozatainak a minőségi színvonala - minden kétséget kizáróan - magasabb, mint az eddigi füzeteké. A szóbeli és írásbeli megnyilatkozásoknak ez a növekvő igényessége szép és dicsé­retes dolog. Mégsem tudja ez a kézzelfogható plusz érzete sem elhallgattatni bennem azt a kívánságot: térjen vissza a jövőben a klub az eredeti gyakorlathoz, s tegye belterjesebb témák gyűjteményévé újra az évkönyvet. Általuk jobban szolgálja alapvető feladatát: a népi-nemzeti gyökerek iránti tisztelet megalapozását, a tudatosabb honvállalás elősegítését. Urbanizációs korunkban nem a vidékiség, nem a táj feladása, nem a múlt megtagadása, hanem a szülőföldön (munkahelyen) való helytállás jelentheti és biztosíthatja az okos fejlesztést. Más szóval 472

Next

/
Thumbnails
Contents