Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Adatok Békés megye háromnegyed évszázadának kultúrtörténetéhez
A sok irányú érdeklődést kiszolgáló könyvtár jól teljesítette hivatását. A szakkönyvek Tessedik szerint „bő táplálékot nyújtottak nekem, munkatársaimnak és tanítványainknak oly tudományokban, melyeket hasonló taneszközök nélkül sohasem sajátítottak volna el; s éppen ez eszközök - támogatva szóbeli és gyakorlati előadások által - okozták azt, hogy sok tanítványunk igen rövid idő alatt ügyes és kitűnő szakférfivá képezte magát az újabb gazdászat különféle ágaiban". Szomorú tény, hogy az áldatlan helyi torzsalkodásnak és a széleskörű társadalmi segítés hiányának már 1806-ban áldozatul esett Tessedik messze földön ismertté és becsültté vált gazdasági intézete, a Szarvasi Szorgalmatosság Oskolája, ahogyan azt a Magyar Hírmondó 1792-ben nevezte. Megölte a nagy ember közelségét, erkölcsi, tudósi nagyságát, országos hírét és népszerűségét, királyi kitüntetését elviselni nem tudó lelkésztárs ármánykodása, emberi gyarlósága. Tessedik ekként summázta elkeserítő tapasztalatait: „Ritkán, nagyon ritkán örül valamely pap őszintén más paptársának bármennyire megérdemelt szerencséjén". Tárgyilagos mondatával sarkigazságot fogalmazott meg. Az egyházi vezetők, sajnos, még annak sem érezték szükségét, hogy a nagy életműnek: az ország első gazdasági iskolájának az emlékét illő módon megbecsüljék, és könyvtárát az egyházmegye által 1802-ben létesített mezőberényi humán jellegű gimnázium (Bckés megye első középiskolája az újratelepiilés után) számára megtartsák és átvegyék. Erre kell következtetnünk Vajda Péternek 1844. tavaszelő 3-án tartott „dalnapi beszéd"-éből, amellyel hallgatóit az időközben Szarvasra áthelyezett gimnázium könyvtárának a fejlesztésére hívta fel. ,,Ezen könyvtár csekély - jellemezte Vajda - s az egész városban nincs könyvtár, mely a közszükségnek csak némileg is megfelelne. Ezen segítenünk kell. Itt vesztegelni nem lehet, nem szabad... Annál kevésbé mulaszthatom el... fölszólításomat, mivel itt nincs oly dologrul szó, mely erőnket fölülmúlná, hanem csak arrul, hogy kiki tegyen annyit, mennyit játszva tehet, és húzzon tízszeres hasznot". Mi volt ez az átlagos emberi erőt meg nem haladó teendő ? Vajda csak annyit kért hallgatóitól: legyenek a könyvtár olvasó tagjai, és könyvhasználati díjul mindössze 2 pengő forintot fizessenek évente, amely összegből a könyvtár állományának új könyvekkel történő folyamatos feltöltését, felfrissítését biztosítani lehet. Számításához korábbi pesti könyvárusi-könyvkölcsönző tapasztalatait vette alapul. Nemcsak proponált azonban, hanem tett is. Önmaga járt elől jó példával. Egyrészt azzal, hogy saját könyvtárát - a régi soproni tanárok: a liberális Wietorisz Jonathan, a Locke elveit valló Schivartner Márton meg a gazdag angol kapcsolatokkal rendelkező, roppant mozgékony Rumy Károly által megalapozott hagyományokhoz híven - megnyitotta tanítványai előtt, másrészt úgy, hogy a gimnáziumi könyvtár használati jogát kiterjesztette a nagyközönségre, de akként, hogy megsokszorozta hatóerejét saját könyvtárának közhasznú köteteivel is. Jól érezte meg az iskola társadalmasításának parancsoló szükségességét a reformkorban. Azt, hogy tevékenysége nem merülhet ki évi 100-150 tanuló tanításában: szellemi erejét ki kell sugároznia a társadalom széles köreire is. Ezért vállalta tudatosan a liberális polgári eszméket terjesztő kortárs irodalom népszerűsítését, és ügyesen kihasználva a kedvező szelet: a szép emberi gesztusokban gazdag reformkor tevőleges hazaszeretetét, a magyarosodó és öntudatosodó buzgalmat, a lázas tenniakarást és a példamutató áldozatkészséget, felvilágosító munkásságának nagyobb sikere érdekében hazánk szellemi életének irányítóihoz (barátaihoz) fordult aktív támogatásért. Önzetlen munkálkodásának legszebb bizonyítéka - nem lehet kétséges - saját könyvtárának közkinccsé tétele volt. „Hoztam könyvtárt magammal, melyet izzadsággal szerzek 47
