Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - HETVENÖT ÉVE SZÜLETETT MENDÖL TIBOR FÖLDRAJZTUDÓS - Somogyi Sándor: Mendöl Tibor emlékezete

gyakrabban jelenik meg a manzard-szoba. Úgy gondoljuk, hogy ezek a jelenségek mind azt igazolják, hogy a ház funkciója dominánsan kihat annak arculatára s ezen át a település morfológiájára is. De essen pár szó Mendöl Tibornak arról a tevékenységi területéről is, amiért most én emlékezhetek meg Róla, a Magyar Földrajzi Társaságban folyt munkásságáról. Társaságunknak egyetemi hallgató korától volt tagja. A választmányba 1935-ben került be. 1942-től alelnökként már vezető pozíciót töltött be Cholnoky oldalán. A háborús megpróbáltatások után újjáéledő Társaság 1946-ban őt állította tisztikara élére. Elég szerencsétlen időpontban, mert szerény, udvarias egyéniségével nem tudta harcos kiállással képviselni a magyar földrajzot akkor sem, amikor személyes példamutatásával ő maga tényekkel kinyilvánította hűségét a kialakuló népi demokratikus államrendhez és az ezt irányító új tudományos és filozófiai alapelvekhez. A Szovjetunió gazdasági földrajzára gondolunk itt a Bolgár Elektől szerkesztett kötetben, amelyet hihetetlenül rövid idő alatt, mégis nagyon színvonalas módon, ragyogó stílusban írt meg. Az okvetetlenkedő meg nem értés 1948-ban a Társaság életének felfüggesztéséhez vezetett. O azonban nem érzett emiatt sértődést. S amikor 1952-ben a Társaság újjáalakult, az elsők között állott oda annak munkásai közé. Élete végéig társelnökként vett részt annak minden gondjában és eredményeiben. Itt kívánkozik megemlékezni arról a nagyméretű referáló kritikai tevékenységéről, amit az általa éles szemmel olvasott jelentősebb szakkönyvek ismertetésével folytatott. A Földrajzi Közleményekben, a Debreceni Szemlében és a Századokban nyilvántartott kereken ötven könyvismertetése a tudománya széles területét állandóan nyilvántartó, figyelemmel kísérő tudós tükörképe. Az olvasottakkal kapcsolatban felvetődő gondolatainak mindig tapintatos, jóindulatú, segítőkész formában való közlése példa arra, hogyan kell ily módon is gyámolítani a kezdőket, vagy kiértékelni az érett tanulmányokat. Végül, de nem utolsósorban mint egykori tanítvány szeretnék megemlékezni Mendöl professzor úrról. Azok közé a kivételesen szerencsések közé tartozom, akik kerek három éven át hallgathatták őt, váltakozva heti 2-3-4 órán át. Tanúsíthatom, hogy előadókészsége, felkészültsége, világos stílusa, nyelvtanilag is szabályos mondatszerkesztése, helyesen hangsúlyozott beszédmódja mindnyájunkat első órájától megfogott és az utolsóig lebilincselve tartott. Nála nem voltak unalmas időszakok. Dinamikusan, szuggesztív belső meggyőződéssel, mindig szabadon adott elő. Mégpedig olyan ütemben, hogy jegyezni is alig győztük. Különösen élveztük, amikor a Tőle látszólag „idegen" kapcsolattudományok, mint a közgazdaságtan, az építészet, a művészettörténelem, az ipar v. mezőgazdaságtan, vagy éppenséggel a történelem, az orvostudomány illetve biológia területéről adott elő éppoly közvetlenséggel és természetességgel, mint a legszűkebb gazdaságföldrajzi szakterületről. Amikor éppen a magyar gazdasági élet fejlődéstörténeti szakaszaival ismertetett meg bennünket, alkalmunk volt összehasonlítani az ugyanakkor hallgatott magyar történeti stúdiumaink előadóival, akik rendkívül sablonos, leszűkített anyag- és tárgyismerettel összeállított anyagukat is csak felolvasva tudták előadni. Egyik éppen a közelmúltban elhunyt évfolyamtársam némi malíciával meg is kérdezte egy akkor divatos nagyságtól, hogy tud-e arról, hogy az egyetemen van egy olyan professzor is, aki a magyar történelmet jegyzet nélkül is elő tudja adni. S mikor az ezen a kérdésen csodálkozott, büszkén hivatkozott Mendöl profeszszor úrra, aki ténylegesen egyebek között olyan történelmi tudás birtokosa is volt, hogy bármelyik percben katedrát is cserélhetett volna. Hadd hivatkozzam meg itt emberségének sok szép megnyilvánulására, akitől olyan természetesnek hatott a kezdő hallgatók számára is a „kollega úr" vagy „kolleganő" megszó438