Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - HETVENÖT ÉVE SZÜLETETT MENDÖL TIBOR FÖLDRAJZTUDÓS - Somogyi Sándor: Mendöl Tibor emlékezete

gazdasági jellegű kettős arculatát, tulajdonképpen azonos szemlélettel és felfogással képviselték és művelték ennek a kiterjedt tudományrendszernek egész területét. Mendöl azonban azért volt nagyobb-Bulla szavait idézzük: ,,... mert ő az általa nem művelt természeti földrajz ágazataiban is tökéletesen otthonos volt." Hogyan szerezte meg ezt az univerzális jártasságot, hiszen életrajza szerint már korán eldöntette, hogy a földrajz sok ága közül, a településföldrajzot választja élete céljául? Ennek oka a sors kiszámíthatatlan csapása és áldása is egyben. Korán elveszítve édesapját, rögtön az egyetem után állás után kellett néznie. Miután Budapesten erre lehetősége nem volt - Cholnoky minden fáradozása ellenére sem professzora beajánlotta, mintegy kölcsönadta a debreceni egyetemnek. De nem mondott le róla és nem veszítette szem elől. Ahogy a fiatal tehetség - belevetve az egyetemi oktatás mély vizébe - egyre jobban és minden szakterületen kitűnően megállva helyét - fokozatosan kibontakozott, Cholnoky is utána nyúlt egykori tanítványának. Sőt meg is látogatta és meghallgatta a tanóráit. Útjáról visszatérve kezét dörzsölve jelentette ki: „most már megvannak az utódaim, Bulla és Mendöl tökéletesen helyettesítem fognak, jól kiegészítik egymást." De közben Mendöl Debrecenben csaknem az egész földrajztudományt végigtanította és kényszerűségből nemcsak be is gyakorolta az előadandó anyagot, hanem művelte is majd mindegyik szakterületét. Erre tanúság a Magyar városok és vármegyék monográfiája c. sorozat Bihar és Szabolcs-Szatmár megyét, valamint a Vármegyei szociográfiák c. sorozat Debrecent és Hajdú megyét tárgyaló remekül sikerült tájrajza. Debreceni főnökének, Milleker Rezső professzornak volt annyi embersége és belátása, hogy szabad teret adott az ifjú sasnak, hadd repülje ki magát. Azért sem sértődött meg, hogy míg az ő óráin csak lézengtek a hallgatók, Mendöl számára lassan szűkek lettek az előadótermek, mert más szakok hallgatói is bejárogattak az óráira. így volt ez aztán Budapesten is, ahova az i94o-4i-es tanévben került vissza, mint nyilvános rendkívüli tanár. De addig még történt valami, ami további útravalót és irányt adott Mendöl munkásságához. Az 1933-34-es évet ösztöndíjasként Franciaországban töltötte, ahol egyrészt elmélyítette a francia földrajztudomány iránt már az Eötvös-kollégiumban kialakított rokonszenvét, másrészt tökéletesen elsajátította annak nagyszerű kitűnőségektől képviselt regionális kutatási elveit és módszerét. Ne feledjük, hogy Vidal de la Blanche, Jean Brunhes, Albert Demangeon, E. de Martonne, L. Gallos és M. Sörre nagy korszaka volt ez Párizsban és a többi jónevű francia egyetemen. Hogy Mendöl hozzájuk eljuthatott, abban megint szerepe volt a tanítványa lépéseit távolról figyelő Cholnokynak. Nemcsak azáltal, hogy segített számára az ösztöndíjat megszerezni, hanem úgy is, hogy anyagilag is támogatta, akárcsak Bulla berlini ösztöndíjas évét. Személyi bankkölcsönt vett fel e célra. Ugyan van-e ma sok ilyen egyetemi oktatója a magyar közoktatásnak? Mendöl Tibor száztíz ma is forrásértékű kiváló tanulmánya, - nem beszélve sok nyom nélkül elhangzott népművelő, ismeretterjesztő és vita közben rögtönzött előadásáról - mutatja, hogy méltó volt az iránta tanúsított bizalomra és egykori professzora legszebb reményeit valósított meg a rendszeres magyar ember - ma gazdaságinak mondjuk - földrajz megteremtésével, kiépítésével. Nálamnál hivatottabbak már elemezték a mai napon tudományos munkásságának gyöngyszemeit. Én itt azok köréből két művet említeném meg e helyen. Az egyik a Bullával közösen írt Kárpát-medence földrajza. Ebben a műben nagy kortársával tökéletes összhangban talán utoljára hoztak létre egy szintézist az egykori integer Magyarország természetigazdasági egységbe foglalt területéről. De ennek a műnek nem a belemagyarázható - célul a szerzőktől soha ki nem tűzött - politikai mondanivalója a lényeges, hanem az a tömén436