Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - SZEMLE

Nem vizsgáljuk az okokat, csupán megállapítjuk: igen-igen kevés az olyan múzeumtörténetünk, amelyik ebben az értelemben következetesen vállalná a „téma" felkínálta megannyi következtetési lehetőséget. Mint az intézménytörténetek általában, a legtöbb múzeumtörténet is megelégszik a krónikás ismertetéssel, az adatok kronologikus csoportosításával. Aki „önmagában" akarja megérteni valamely múzeum történetét, aki megelégszik a téma-kezelés szokványos értelmében a forrás-feltárással, természetesen nem tud „rálátni" általánosabb társadalomtörténeti, művelődéstörténeti vonatkozásokra. Hiszen bármilyen elemző megállapításnak csak a helytörténet, az általános és speciális tudománytörténet, valamint a közművelődéstörténet bonyolult viszonyrendszerében van értelme! G. Vass István kismonográfiája azért jó (nemcsak a kisszámú múzeumtörténethez - általában az intézménytörténeti feldolgozásokhoz képest!), mert példásan köv< tkezetes mind a múzeológia és a múzeumi szakágak magyarországi fejlettségéhez, mind a megye (különösen a város) kulturális törekvéseihez való viszonyításban. Azért jó tehát, mert nem csupán ismertet, hanem elemez, s teszi ezt olyan józan mérséklettel, hogy a „téma" iránt személyében - hivatalból - elkötelezett, következésképpen elfogult kutatótól már-már példátlan... Ha néhány részletében bírálható G. Vass munkája, csak azért, mert vállalásával megsem tudta minden esetben összeegyeztetni a maga „hivatalát": a mai békéscsabai múzeummal jellegzetesen elfogult ; nem veszi észre, hogy intézkedések sorozata emelte a csabai múzeumot mai rangjára. A régmúltról szólva helyesen állapítja meg, hogy a békéscsabai múzeum-alapításban alighanem a gyulai múzeumi gondolat „apálya" is közrejátszott; és a békéscsabai múzeum 1930-as években bekövetkezett „hanyatlását" is hatásosan tudja ellenpontozni Implom József tudományos munkájának és múzeumszervezésének méltatásával. Arról azonban alig szól, hogy nemcsak közvetlenül a felszabadulás után, jórészt még a megyei szervezet létrejöttének esztendeiben is, a figyelemre méltó múzeumi törekvések Gyulához és Orosházához (csak harmadsorban Békéscsabához!) kapcsolhatók. A tény megállapítása és következetes dokumentálása (elemzése talán nem, mert ez - esetleg - egyéni érzékenységekre tapint) mindenképpen hozzátartozott volna a békéscsabai múzeum történetéhez. Enycdi György: Kelet-Közép-Európa gazdaságföldrajza Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1978. 293 old. SIMON IMRE Enycdi György könyve a hagyományos földrajzi munkáktól szemléletében és a tárgyalás módszerében is lényegesen különbözik. A szerzőt idézve: „A munka nem földrajzi leírás vagy gazdasági leltár. A mezőgazdasággal kapcsolatban például az érdekel bennünket, hogy a szocialista mezőgazdaság milyen formái alakultak ki ? Milyen ezek belső társadalmi tartalma? Milyen szervezetben hasznosítják a gazdálkodás térszínét? Miben változtatják meg a falu-város kapcsolatokat? Milyen gazdasági szerkezetet hoztak létre? Ilyen és ehhez hasonló kérdések - s nem a növények vetésterületének felsorolása, a gyümölcstermelés formái, vagy a rétek kaszálásának száma. Természetesen, a tényszerű információk is szükségesek és hasznosak, de e könyvben elsősorban társadalmi-gazdasági folyamatokat kívánunk felismerni és elemezni." Megállapítja továbbá, hogy „a gazdasági integráció mellett szükségünk van egy „tudati" integrációra is, hogy a több szocialista országot, Kelet-KözépEurópát, „tágabb hazánknak" érezzük". Mit is takar ez a Kelet-Közép-Európa fogalom, amely különösen Bercnd T. Iván és Ránki György „Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19-20. században" c. könyve óta egy kicsit szokatlanul hangzik. A két fogalom tartalma lényegesen eltér egymástól, és következő módon oldható fel. Közép-Kelet-Európa az említett műben Közép és Kelet-Európát jelenti, míg Enyedi Györgynél a Kelet-Közép-Európa Közép-Európa keleti részét. A „tágabb haza" tehát magába foglalja a balkáni szocialista országokat Albániát, Bulgáriát, Jugoszláviát valamint Romániát és az északabbra el399