Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Dánielisz Endre: Adalékok a köröstárkányi téli népszokásokhoz

Őrizzen meg kártól, bajtól benneteket, Hogy jó egészségben találjunk máskor is, Míg pályafutásod itt el nem végződik. Zűr-zavar távozzék a te tűzhelyedtől, Ezt tiszta szívből kívánjuk Istentől. Ezért István (János) barátunk ne vedd rossz néven, Hogy én barátimmal egyben tehozzád eljöttem, Hanem Istenünknek ekképpen adj hálát: Köszönöm jó Atyám, hogy nevemnek napját, Melyet érdemeim felett nekem adtál, Erőben s egészségben megérhettem. Most már barátom állj ide elémbe, Nyújtsad a kezedet, ami pecsételje Egymás iránt való igaz szeretetünk, Hogy számos István (János) napokat elérhessünk. Ámen. (Elmondta P. Sebestyén Péter) (9:23). Ezek után a gazda beinvitálta a legényeket a szobába, ahol terített asztal várta őket: pálinka, bor, kalács. (A negyvenes évek közepétől helyenként tészta is). A muzsikusok rázendítettek néhány talpalávalóra, a köszöntők felhúzták táncolni a házbeli lányt, asszonyt, sőt, ha nagy lány volt a szomszédban, azt már előre felköltötték, s áthozták az Istvánhoz. Sokáig nem maradhattak, hiszen az al- és felszegiekhez egyaránt cl kellett menniök. Ahogy ez más helyen is szokás (pl. Buzásbocsárdon és Magyarlapádon Alsófehér megyében, 9:12, 13), a legények ez alkalommal gyűjtötték össze a két-három napos bál kiadásait. Bádogkannát hoztak magukkal, s azt a bort, amit eléjük tett a gazda, de nem fogyott el, ide öntötték. Pénzről nem volt szó, de adták azt kéretlenül is; 20-25 lei körüli összeget, 3-4 liter bor árát. A poslák, a gyerekek hajnali 5 után indultak, de ők nem énekelték végig az utcát. Kéthárom-négy barát alkotott egy csoportot s minden István (János) nevezetű emberhez bezörgettek. Ha kaput nyitottak nekik, bementek az udvarra, s ott zendítettek rá a Hogy álgyambul felkelek kezdetű köszöntőre. Ha nem engedték be őket, az ablak alatt énekeltek. Utána egyikük elmondta a fentebb közölt rövidebbik rigmust. A konfirmándus korúakat, a 13-15 éveseket a gazda behívta, és borral, kaláccsal (tésztával) kínálta. A kisebbek bort nem kaptak, csak kalácsot és pénzt. Ismerős gyermekek többet. A rokonságban, szomszédságban, közeli ismeretségben nem levő postákat nem engedték be a házba, hanem a gazda kezükbe nyomott (vagy ablakon kiadott) egy-egy aprópénzt. Ha ez nem volt, egy összegben adta oda a nagyobbiknak, hogy majd ossza el. A gyerekek boldog István (János) napot és boldog karácsonyi ünnepeket kívántak s haladtak tovább. Kis tanítványaimtól lejegyeztem azokat a rigmusokat is, amelyeket hosszas várakoztatás vagy elutasításuk esetén mondtak haragból, gúnyból, bosszúból. Ha nem jelentkezett a gazda, először ezt mondták kórusban: Egy, kettő, három, Jaj, de fázik a lábom. 361