Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Kölcsönhatások az eleki szlovákok karácsonyi kalendáris szokásaiban és hidelmeiben
során, hogy ezzel is jelezzük az intraetnikai viszonylaton belül meglévő egyéni, ill. csoporteltéréseket. 5. A tárgyalt anyag alkalmas volt annak a feldolgozására is, hogy az egyes nemzedékek milyen módon vették át, tanulták meg, ill. hogyan sajátították el a korábbi hiedelem- és szokásgyakorlatot. Az Eleken élő néhány szlovák adatközlő a mindennapi élet természetes mozzanataiba még most is szorosan és elválaszthatatlanul építette be, s úgy nevelte gyerekeit, hogy bennük pontosan ugyanúgy váljon a magatartásuk szerves részévé, ahogy azt az adatközlők a szüleiktől tanulták. A népi tradíció apáról fiúra, anyáról leányra öröklődött, továbbélésének ezt a hagyományát és módját az eleki szlovákok körében napjainkig megőrizte. S éppen náluk lehetünk tanúi az átadás-átvétel fonala megszakadásának is, mely korunkban zajlik le. DÖMÖTÖR Tekla teljes joggal vonta le azt a következtetést, hogy a hagyományozódás olyan tudatos tanulás eredménye, amely az észrevétlen belenevelődés útján bonyolódik le. 5 2 A hagyományozódási folyamat megszakadása és a közvéleménynek napjainkban már elítélő álláspontja alakítja át a hiedelmekben és a hagyományos rítusokban hivők szemléletét, s végbemegy bennük a hiedelemben való hit egyfajta harmonikus feloldódása: a magyarázatuk szerint a gyakorlását már nem hiedelmi rítusként végzik, hanem mintegy a szülők által annak idején beléjük nevelt s megrögzött szokásként és ennek az emléknek az ápolásaként. Az utóbbi időben el is felejtik megtartani az egyes elemeket: mivel formálissá vált a végrehajtás, felesleges lett a megtartása is (a tyúkok Luca-napi szurkálásának elmaradása) . 6. Érzékelhettük annak a folyamatnak a megragadását is, amely - a különböző kompromisszumok révén - a kötelező rítusok vak, ellentmondást nem tűrő végrehajtásától az egyes személyeknek önmaguk által való titkos végrehajtásáig megy végbe. Példának idézhetjük, hogy a Luca napján érkező asszonyt már nem merik nyilvánosan kizavarni, mert a közösség és a család által is értékelt közvélemény nem hisz e tilalomban, ezért inkább magukba fojtják feszültségüket, s mikor végre elmegy az asszony, akkor robbannak. ki. Hogy az ilyen megrázkódtatástól, ill. a vélt rontás lehetőségétől megóvják maPetrina Pál boszorkánytörténetet mesél a szerzőnek (Elek, 1976.) 327
