Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Kölcsönhatások az eleki szlovákok karácsonyi kalendáris szokásaiban és hidelmeiben

adtak ki. Korábban az elcki németek is megtartották a tilalmat, de ma már - a szlovákokhoz hasonlóan - ők is eladják azoknak, akik hordják tőlük. Az egyik eleki szlovák adatközlőnk Luca napján egy eleki román asszonytól hozott tejet. Az bevitte a köcsögöt a konyhába, úgy fordult, hogy a vásárló ne vegye észre, és sót szórt bele, hogy adatközlőnk ne vigye el a ház szerencséjét. Ezt az elhárító rítust a Békés megyei szlovákok akkor végezték, ha naplemente után adtak ki tejet. így hitték az eleki németek is. Viszonylag gazdag szóbeli hagyománya maradt fenn az eleki szlovákok körében a lucaszék készítésének. Egy igen szép és gazdag tartalmú hiedelemmondát is sikerült gyűjteni. A lucaszékkel kapcsolatos több évszázada élő mondást (Úgy készül, mint a Luca széke) az eleki szlovákok éppen úgy csak magyarul ismerik, mint az eleki németek, románok és természetesen a magyarok. A lucanaptár készítése talán a legintenzívebben élő hiedelmi tartalmú szokás az eleki szlovákok körében. E hiedelem továbbélésének az utánpótlását részben az eleki nemzetiségeknek ugyancsak élő hagyománya, továbbá az anyahelységek lakói (elsősorban a Békéscsabán élők) által praktizált tradíciója és a környező magyarságnak szintén meglévő gyakorlata biztosítja. Sokan ismerik a hagymakalendáriumot is: nemcsak a szlovákok, hanem az eleki és a Gyuláról beköltözött magyarok is. Az egyik adatközlő, egy gyulai magyar asszony, aki eleki némethez ment feleségül, elmondta, hogy a termelőszövetkezetben a hagymakalendárium alapján jósolta az egyik termelőszövetkezeti tag, hogy aznap eső lesz. A jóslata be is vált. Az eleki szlovákok megőrizték a nagy ünnep, a karácsony (Kracún) számos régi hagyományát. December 24-én, az ünnep előestéjén rendkívül korán keltek az aszszonyok. Az eleki Kovács Mihályné édesanyja a szarvasi tanyákon már négy órakor elkezdte a karácsonyi ünnepi ételek, a főtt és sült tészták készítését. Ok öten voltak testvérek, valamennyiőjüket felkeltette, nekik kellett az általa gyúrt tésztából megsodorni az ünnepi vacsora böjti záróeledelét, a lisztből, sóból és vízből gyúrt plzike-1. December 24-ét az itteni szlovákok St'edrl cfen-nek (bőség napja), ill. Pósni dennek (böjtös nap) nevezik. Az előbbi a vacsora bőségére, az utóbbi a nap böjtjére utal. A szlovákok mindenütt az esthajnalcsillag (zorűieka) feljötte után kezdték meg az ünnepi vacsorát. Ugyancsak a vacsora kezdetét jelezhette az esti harangszó, Békéscsabán az utcai villanylámpa kigyulladása is. Az eleki szlovákok részben megőrizték az egykori hagyományos ünnepi vacsora étrendjét, részben a mai étkezési ízléshez formálták. A karácsonyi vacsora étrendjének megközelítően három típusát figyelhetjük meg századunkban. Az első alaptípus mintegy az első világháborúig érvényesült (ez persze nem jelenti azt, hogy egyesek tovább is nem tartották meg!). Jellemzője, hogy minden családnál egyöntetű. Az alaptípus két békéscsabai eredetű változata: a) fokhagyma (cesnok) pálinka (páíetice) csabai savanyú káposztaleves kolbásszal (kisel' cabianski s klbásov) sodort mézes-mákos tészta (plzike) alma, dió (jablká, oreche) b) fokhagyma (cestiok) savanyú káposztaleves (kisel) kolbász, hurka, sült oldalas (klbása, húrike, rebro) mákos tészta (makovie haluske) alma, dió (jablká, oreche) 320