Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Kölcsönhatások az eleki szlovákok karácsonyi kalendáris szokásaiban és hidelmeiben
nemzetiségnél kettős irányú változást hozott: egyrészt elősegítette a rohamos kopási folyamatot, másrészt alapot teremtett a hagyomány konzerválására. Valamennyi telepes, nemzetiségre való tekintet nélkül, lényegében azt az állapotot őrizte meg, amilyen az ideköltözés előtt a szlovákoknál Békéscsabán, Tótkomlóson stb., a románoknál Kétegyházán stb., a magyaroknál Gyulán, Kelet-Szlovákiában stb. volt. Miként annak idején a szlovákok - mikor az Alföldön letelepedtek - számos szokást elhagytak, ill. az új körülményeknek megfelelően alakult, változott a szokásrendszerük - kicsiben ugyanaz játszódott le az Elekre költözött szlovák és a többi nemzetiség hiedelem- és szokásrendjében. Mivel a kompakt németség állapota is megszűnt, a németeknél is új szituáció keletkezett: a németek által korábban gyakorolt nyilvános szokások ugyanúgy az emlékezet tartományába kerültek, mint a többi telepesnél. Azáltal pedig hogy a németek töredékben maradtak, nálunk is megkoptak, meglazultak a szokások és a hiedelmek kötelékei. Bár BANNER József és MESTER György az eleki németek farsangjáról 1962-ben írt tanulmányukban - talán a többi nemzetiség hagyományait nem eléggé ismerve, ill. túl nagy jelentőséget szentelve az etnikai csoportok egymás hagyományát semlegesítő hatásáról szóló tételnek - új hagyományteremtő erőt csak a visszamaradt eleki németeknek tulajdonítanak. Valószínűleg abból is fakad ez a megállapítás, hogy a különböző nemzetiségek különböző etnikai csoporttöredékei ekkor még nem tudtak feloldódni 7. De konkrét lépések is történtek, pl. a betlehemjárás felelevenítésére éppen a bevándorolt szlovák fiatalok tesznek - igaz, sikertelen - kísérleteket. Az idetclcpülés után - mindezeket is számbavéve - a szokások, a rítusok gyakorlásában mégis kialakult - a kopás, a fogyás ellenére - egy intenzívebb szakasz, amely a mezőgazdaság kollektivizálásáig, mintegy a hatvanas évek elejéig tartott. Ettől kezdve, főként a termelőszövetkezeti gazdálkodás, a lassan átalakuló, modernizáló életvitel következtében a tradicionális elemek rohamosan halnak el. (A 70-es évek elejétől felélénkül az érdeklődés a nemzetiségek népi kultúrája iránt, s ennek van pozitív hatású erjedése is: az egyes nemzetiségek körében is mindinkább tudatosítja e népi hagyományok értékét, anélkül azonban hogy a gyakorlásukat felelevenítené. Megemlíthetjük például az eleki németek farsangját. A 60-as években a művelődési ház szervezte újra, mint BANNER József és MESTER György írja 8, abból a célból, hogy a farsangi menet kikiáltói az ugyancsak a művelődési ház által szervezett farsangi bálra toborozzanak résztvevőket. Miután a művelődési ház ez évben nem szervezte meg a farsangi felvonulást, a közösség önszervező ereje - miként a tradicionális rendszer érvényesülése idején megtörtént volna - már nem volt képes további éltetésre. Ami viszont él: a művelődési ház német és román népi együttese és a szlovák klub). A hiedelmeknek és a szokásoknak az emlékezetben élő része valójában békéscsabai, tótkomlósi (vagy odavaló, ahonnan jöttek a szlovákok) szokás és hiedelem. Mivel a szokások és hiedelmek zömét Eleken is gyakorolták valamilyen, formában, s a vitálisok itt is formálódtak, az új otthon, az eltelt három évtized már elekivé „varázsolta" őket. Ezért - amint a XVIII-XIX. században Békéscsabára, Tótkomlósra települt szlovákok szokásait a néprajztudomány e helységek hagyományaiként fogadta cl, elekinek tekintjük az itt gyűjtött adatokat is. Néhány szlovák és német adatközlő hangoztatta, hogy egymás szokásvilágáról nem szoktak beszélni, ezért nem is ismerik őket. A lehetősége valóban fennáll, de a karácsonyi ünnepkör feldolgozott adatai azt tanúsítják, hogy a napjainkban élő rítusok, hiedelmek zömét az Eleken lakó valamennyi nemzetiség lényegében ismeri, sőt, egynéhányukat egymástól tanulva meg is valósítja. E sajátos együttélésről ugyanazt állapíthatjuk meg elöljáróban, 315
