Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szabó Ferenc: Békés és Csanád megyék nemzetiségi statisztikája a XIX. század közepén

az 1850/51. ill. 1857. évi valóságot. így összeállított munkája

4 az ellenkező irányú torzításokhoz nyújtott alapot. Miután az 1850/51. évi népszámlálás településenkénti adatai hivatalos kiadványban nem jelentek meg, az ellenőrzés alig oldható meg. Az 1857. évi népszámlálás adatait csak járási részletezéssel tették közzé, s nemzetiségi adatokat nem tartalmaznak.

5 Az országosan egységes források ilyen hiányai mellett is vannak jó forrásaink a KörösMaros köz 1850-1854 közötti nemzetiségi viszonyainak elfogadható pontosságú megállapításához. Palugyai Imre félbenmaradt országleírásának helyi közigazgatási adatközlésekre épített IV. kötete (Békés-Csanád, Csongrád és Hont megyék leírása. Pest, 1855.) általában megadja az 1850/51. évi népszámlálási - vagy az 1852. évi állapotok szerint a helyi elöljáróság által módosított népszámlálási - eredményeket, a felekezeti és anyanyelvi adatokat. Számait szigorúan ellenőrizni kell, mert nem ritkán számítási hibákat vétett. Az ellenőrzéshez és Palugyai könyvének hiányait pótlandó, számos esetben felcserélendő, sikerült igen jól használható és az eddigi gyakorlatban még nem ismert levéltári forrásokat találnunk. 1855 szeptemberében a Helytartótanács elrendelte, hogy az 1856-ra kiadandó Hof- und Staatshandbuch (a helységnévtárak és az ún. tiszti cím- és névtárak egyesítését jelentő műfajú „udvari és állami kézikönyv") céljára az egyes községekre is kiterjedő adatgyűjtést kell végezni. A közigazgatási úton lebonyolított adatgyűjtést alig négy hónap alatt befejezték. A kiadott utasítás szerint az anyanyelvi megoszlást és a vallási megoszlást is az 1850/51. évi népszámlálás alapján kellett feltüntetni. Ezeket az adatokat a községek akkor még többnyire - vagy kivétel nélkül ? - ismerték, de az összevetésekből nyilvánvaló, hogy gyakran a frissebbnek tartott 1854 körüli számokat jelentették. Az 1850 augusztusától 1851 nyaráig, majd 1853 végétől i860 végéig egybekapcsolt Békés-Csanád megyének az akkori hét járásából ötnek megmaradt a községi részletezésű anyaga.

6 A két akkori megye 63 településének nemzetiségi megoszlását tudjuk ennek alapján megadni, követve az akkori közigazgatásijárásbeosztást. (A 63 településből 9 az 1920. évi határmegvonás óta Romániához tartozik.) Az egyes települések adataihoz csatlakozó megjegyzésekben szerepeltetjük forrásunkat. Palugyai és a közigazgatási adatgyűjtés könnyen hozzáférhető kontroll-lehetőségét a két megye területérc vonatkozó és közel egykorú róm. kat. egyházmegyei sematizmusokban találtuk meg. Ezek helységenként megadják minden felekezet lélekszámát.

7 A kisebb torzításokat és elírásokat nem számítva (a megjegyzésekben ezeket is felsoroljuk), a tárgyalt területen egyetlen esetben találkoztunk kirívó - és a magyarok arányait javító - hamisítással: Szarvas városát az 1850/51. évi népszámlálás során túlnyomó magyar többséggel rendelkező településnek állították be. Az adatsorokban a németek mellett tudatosan szerepeltetjük mindenütt a zsidók számát. A két akkori megye területén lakó 4338 zsidó nagyobb része beszélt németül és a német nyelvű kultúra befolyása alatt állott. Az „egyéb és ismeretlen" rovatban 28 örmény, 10 görög és 8 bulgár is szerepel a Csanád megyei két járásban. A cigányokra vonatkozó és hiányosnak látszó adatokat a statisztikai teljesség kedvéért közöljük. Nemzetiségi arculatuk nem volt. Miután a helységenkénti adatok nem egyidejűek, a járási és megyei összegzés számait sem tekinthetjük tökéletes pontosságúnak. Úgy érezzük azonban, hogy az anyanyelvi megoszlás arányaiban ez a bizonytalanság nem okozott számottevő módosulást. Az 1850-1854 közötti adatok feldolgozásának és közreadásának szükséges voltát elsősorban az a tény erősíti meg, hogy a táblázat számai a tőkés korszakot jellemző asszimilációt, a nagyobb arányú munkaerővándorlást, az államnyelv iskolai egyeduralmát megelőző korszak nemzetiségi viszonyait tükrözik. Alkalmasak arra, hogy a későbbi változások mé284