Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bereczky Sándor: Az idegenforgalom helyzete és fejlesztési lehetőségei Gyulán

AZ IDEGENFORGALOM HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI GYULÁN BERECZKY SÁNDOR Az idegenforgalom az utóbbi évtizedben népgazdaságunk egyik legjobban fejlődő ágazata. Az igények növekedése további fejlesztéseket tesz szükségessé. Ezeket a bővítéseket vagy új beruházásokat csak a népgazdaság teherbíró képességét figyelembe véve lehet megvalósítani. Lényeges tényező az építőipari kapacitás, a szolgáltatás, a szakember-ellátottság helyzete is. De legalább annyira fontos kérdés az idegenforgalom mennyiségi és minőségi arányainak alakulása és a lehetőségeknek megfelelő, tudatos formálása. Nyáron Budapest és a Balaton vidéke túlzsúfolt, az ellátás színvonala romlik, mert az optimális vendégszám többszörösét kell kielégíteni. Kívánatos lenne az idegenforgalom dekoncentrálása, de ez csak hasonló vagy megközelítőleg hasonló feltételek megteremtése árán lehetséges. A nagyjából azonos adottságú és jellegű idegenforgalmi területek között azonban máris kialakítható egy egészséges munkamegosztás, s mindinkább alapja lehet annak, hogy időben és térben egyaránt „széthúzzuk" a hazai idegenforgalmat. Több olyan férőhelyre van szükség, amelyek nemcsak a nyári főszezonban, hanem esetleg egész éven át kihasználhatóak lennének. Ez azonban csak úgy képzelhető el, ha fűthető, téliesített szálláshelyeket tudnánk biztosítani, és ezek mellett a vendégfogadás összes egyéb feltételeit is. Itt kapcsolódik a „térben" való széthúzás szükségessége. Csak olyan helyen érzi jól magát a vendég, ahol megfelelő módon tud pihenni, üdülni, gyógyulni, sportolni, szórakozni. Az ilyen fogadóhelyek ott képzelhetők el, ahol pl. meleg víz vagy gyógyvíz található, emellett minden egyéb kiszolgálás is biztosítható. Itt lenne szerepe azoknak a településeknek, ahol ezek a feltételek részben adottak, vagy a meglévők továbbfejlesztésével biztosíthatók. Fontos szerepet kaphatna a gyógy-idegenforgalom fejlesztése elsősorban, és különösen ott, ahol az egészségügyi ellátási feltételek is megvannak. Az ilyen helyeken a devizabevételek is biztosíthatók, hiszen a gyógyulni vágyó külföldi vendég nem ötletszerűen keres fel egy gyógyhelyet, hanem személyesen, vagy az arra hivatott idegenforgalmi szerveken keresztül helyét lefoglalja, a költségeket - úgy az ellátási, mint gyógykezelési - devizában és többnyire előre kifizeti. Mennyivel hamarabb megtérülne a balatonfüredi „Annabella", vagy „Marina" építési költsége, ha legalább részben gyógyüdülőként üzemelne, és főként egész éven át. Az ilyen helyekről nem menekül el a turista nyári időszakban sem néhány napos hűvös, esős idő miatt. A fejlesztéseknél mindenképpen helyes „tájegységekben" gondolkozni, még akkor is, ha az nem esik pontosan egybe a közigazgatási határokkal. Ezzel némileg csökken a párhuzamos fejlesztések eshetősége, viszont némileg nehezíti az általános és egyéb ellátás irányítását. Éppen ezért nagyon hasznos a különböző tájegységi idegenforgalmi intéző bizottságok működtetése. Még jobb lenne tevékenységük szorosabb összehangolása, mert az elősegítené az idegenforgalmi célokra fordítható pénzeszközök célszerűbb elosztását. Az elmondottakhoz kapcsolódva szeretném bemutatni Gyula város idegenforgalmának 20 év alatti alakulását, és vázolni azokat az elképzeléseket - amelyek megítélésem szerint részben vagy egészben, pontos határidők megjelölése nélkül, megvalósulhatnának. (Adatainkat 1979 elejével zártuk.) Gyula város a településhálózat-fejlesztési koncepció szerint középfokú ellátást biztosító település. 242