Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dömötör Sándor: Jókai és a kígyósi "magyar nábob" életregénye

A legnagyobb magyar folklorista: Ortutay Gyula akadémikus emlékének JÓKAI ÉS A KÍGYÓSI „MAGYAR NÁBOB" ÉLETREGÉNYE DÖMÖTÖR SÁNDOR Jókai történeti mintáinak bemutatásától sok mindent tanulhatunk. Felesleges és haszontalan próbálkozás lenne, ha arra törekednénk, hogy regénye alakjait és cselekményeit azonosítsuk kora történeti alakjaival és eseményeivel. Jókai nem történelemkönyveket írt, hanem regényeket, költött elbeszéléseket, amelyek alapvető társadalmi élményét elfedi az életképszerű irodalmi forma áramlása, a mese, az adoma, az anekdota epikai töltése, az emberi érzelmek, az emberi szolidaritás tükröződése.

1 Ez a képzelőerőt diadalra juttató alkotói elv dialektikus egységet képez műveiben a történelemmel, tehát a Jókai-regény nem a történelem önmagában. Jókai szubjektív érzelmi töltése mégsem független jelenség a történelemtől és a társadalomtól, tehát a termelési viszonyoktól sem. Ezért élete során emlékei is alapvető változásokon mennek át. Regényei elemzésénél ezzel a történetiséggel számolunk. Az emlékezések szóbeli megjelenítése, vagy irodalmi formába öntése a folklorizációval függ össza, a szóhagyományok nemzedékeket összekötő társadalmi funkciójával. Az epikum, az elbeszélés változatokbanjeleníti meg, mert formája az előadótól függ. Egyetlen ember sem mondja el élete folyamán emlékezéseit egyformán: egyes mozzanatok hangsúlyt nyernek, mások elhalványodnak, vagy egyszerűen megmaradnak. Jókai legsikerültebb alkotásai is egy-egy alapvető emberi „ősélmény", egy-egy állandóan változó érzelmi állásfoglalás emberi és irodalmi változatai, mert nem csupán a történeti tényeket, hanem az epikai hősök emberfelettinek (romantikusnak) látszó tettei csodálatát is tükrözik.

2 Jókai örökös anekdotázó kedve a történelmi visszatekintés során nagy előszeretettel - de nem öncélúan - játszadozik a termelési viszonyok előttünk képtelennek látszó csodálatos helyzeteivel, szituációival, egyéniségeivel. Jókai tudatosan törekedik arra, hogy a mindennapi élet valósága élménnyé váljék, hogy a szürke valóság epikusán reális történeti mozzanata új meg új formában gyakoroljon hatást új meg új közönsége társadalmi tudatára. Epikai hagyatéka ma is új meg új társadalmi állásfoglalásra kényszeríti emberi-érzelmi töltésével történeti mintái változatlanul vonzó mesei világában. Ezt a romantikusnak látszó absztrakt mesei világot, amely a történelemnek költői eszközökkel érzékeltetett tükröződése, még véletlenül sem tekinthetjük történelemnek, bár ezek az elemek is a valóság reális részei: az életrajz nem életregény, az életregény csupán része az életrajznak.

3 A 150 éves Jókai életművének legújabb, marxista értékelései nyomatékosan mutatnak rá arra, hogy „lényegesen több volt, mint szórakoztató tollforgató, aki csillogó verbalizmussal kápráztatta el híveit.

4 Jókai a szabadságharc után megpróbált hidat verni regényeivel kora, a még cl nem jött polgári társadalom eszményei és a széthullott, levitézlett feudális rend különc vezérei, bolondos hősei közé „fényekből és színekből."

5 A polgári rendet, a jövőt élesen mutató - majdnem propagáló - elképzelt alakjai társadalmi modellek, amelyek hiteles és hitelesíthető emberi valóságra épültek. Világos után országunkat és Jókait elsősorban a zavaros helyzet felszámolásának gyors lehetősége, a nép magasztos erőfeszítéseihez méltó stabil közállapot megteremtése foglalkoztatta. Az embertelen elnyomás közepette is elkezdődött valahogyan a polgárosodás, a felemelkedés, de nem oly vonzóan, ahogyan a reformkorban a legjobbak elképzelték. A Jókai által felidézett közelmúlt nagy emberei, a reformkor hősei részben torzalakokká, kísértetekké, részben meseszerűen nagy szellemekké váltak, epikai hősök lettek, amilyenek a valóságban soha nem voltak. Jókai ezeket a felemás történeti hősöket akkor idézte fel, amikor a jelen semmiképpen sem volt olyan, hogy példaképek maradhattak volna. Az emberi vonásokért mégis a közelmúlt elbukott nemtőihez kellett fordulnia, hogy élettel töltse meg a képzeletben élő célt, az el229