Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Hársfalvi Péter: Szellemi életünk tagoltságáért

meg Baranyát!", „Film- színház", „Könyvespolc", A legterjedelmesebb mennyiségileg a közoktatási népművelési rovat, akkor még önálló rovatcím nélkül! 1959-ben újabb rovat lép be: „Népművelési Tanácsadó" címmel. 1964-től jelenik meg az „Iskola és Nevelés" rovatcím az oktatási vonatkozású cikkek élén. 1968-ban negyedévenkénti folyóirattá vált a Baranyai Művelődés - a szerkezet még egyértelműbb tagolású: 1. Oktatás-Nevelés, 2. Népművelés, 3. Ismerd meg Baranyát! Időszakosan egyéb rovatok is felbukkannak. így a nem szorosan vett szakcikkek a „Meditáció" című rovatba kerültek. Időszakosan „Bemutatjuk" címmel kimagasló baranyai művészek, tudósok munkásságáról adott hírt a lap. 1977 óta az időszakos rovatcímek egységbe rendeződtek, és a „Kulturális körkép" rovat tartalmazza a művelődés különböző területeire való kitekintést. A 25 év során a Baranyai Művelődés 84 száma jelent meg: több mint 2500 tanulmányt, módszertani cikket, riportot stb. tartalmaz. Ezek jelentős része maradandó értéket képvisel, jelentős része aktualitásai vesztette, de mindenképpen tükrözi a szocialista művelődéspolitika alakulását, megyénk oktatásügyének és közművelődésének fejlődését. Vekerdi László szavaival mi is elmondhatjuk, hogy megyénk kulturális életének számottevő tényezőjévé vált a Baranyai Művelődés. Folyóiratunk profilja sokban eltér más megyei lapok profiljától. Céljainkban, gondjainkban azonban sok az azonosság. Ezért mondtam hozzászólásom elején, hogy a Vekerdi László által jellemzett összképben mi is magunkra ismertünk, bár az elsősorban a helytörténeti folyóiratokra vonatkozott. Felleltük a vitaindító tanulmányban saját gondjaink egy részét, hasznos gondolatokat kaptunk azok megoldásához. A tanácskozás ténye, gondolati anyaga, a nagy tekintélyű országos folyóirat figyelme erőt is ad a későbbi nehézségek vállalásához. Hársfalvi Péter: SZELLEMI ÉLETÜNK TAGOLTSÁGÁÉRT Vekerdi Lászlónak a „Valóság"-ban megjelent cikke, elemzése minden eddiginél komolyabb alkalmat és lehetőséget teremt számunkra közös dolgaink-gondjaink megbeszélésére. Megjegyzéseimet azzal kezdem, hogy lényegében minden megállapításával egyetértek. Megyei - vidéki - folyóirataink valóban olyanok, amilyeneknek ő ítéli. Olyanok - tehetjük hozzá - amilyen a megyei, vidéki szellemi élet 111a Magyarországon. Olyanok, amilyenre a vidéki politikai- társadalmi viszonyok, az értelmiség szakmai felkészültsége és igényessége lehetőséget ad. Még nem nagyon jó ilyen értelemben a helyzet, de nem reménytelen. Jobb, ha az ember önállóan és szuverénül tudja kifejteni véleményét és gondolatait, de néha megengedhető, ha segítségül hív tiszteletre érdemes elődöket, mestereket, akiknek nézeteivel, ítéleteivel erősítheti a maga mondanivalóját. Ezért idézem Gaál Gábort: „Minden igazi folyóirat valami határozott vonalon keresztül a világ tükre, vagy legalábbis annak kellene lennie. S ami ebben a vonatkozásban a legfontosabb: rugalmas és eleven tükör. Annyira eleven, hogy részben ők is elevenítették fel a tudományok és az irodalmak s így végeredményben az ember tudatának világát." Gyorsan e mellé teszem Németh László szavait: „A vidéki folyóiratok célja az volna, hogy helyi feladatokat találjanak. Ha tényleg helyi csoportok érdekét szolgálják, jó - de ha csak néhány ismert pesti írót szerepeltetnek, az csupán szerkesztősdi. Mennél tagoltabb egy ország szellemi élete, annál gazdagabb." Az idézett gondolatok tömörítve tartalmazzák a mi feladatainkat, gondjainkat. Én itt ezek közül csak néhányat említek. Ilyen pl. az, hogy Magyarországon még ma is nehéz olyan jellegű folyóiratot szerkeszteni - még országosan is! -, amelyik akkora érdeklődésre számíthatna, mint egy irodalmiművészeti lap. Ennek oka részben a sajátos hazai történelmi örökség is, hogy ti. társadalmi gondjainkat hosszú századokon át nem a tudományos jellegű diszciplínák, hanem jórészt az irodalom vetette fel, s a közvélemény sokszor még napjainkban is ezt látja, ezt tapasztalja. Nem csak helyi, országos gond 205