Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - G. Vass István: Újabb dokumentumok a két világháború közötti békéscsabai kórusmozgalom és Kodály Zoltán kapcsolatairól

A Békéscsaba-Erzsébethelyi Daloskör által az 1936. évi szombathelyi dalosversenyen nyert serleg. Kodály Zoltán erről a következőket írta Siidy Ernőnek: „Szombathelyen sem voltam, pedig általában sorsdöntőnek tartják ezt a dalosünnepet, fordulatnak a jobb felé. Csodálatosképp még az erzsébethelyi vegyeskar is elért egy III. helyezést..." Két évvel ezelőtt a békéscsabai Aurora-kör Kodály estet rendezett, melyen'a Békéscsaba-Erzsébethelyi Daloskör a Mátrai képeket adta elő. Kodálynak már akkor feltűnt a kórus teljesítménye, mert a tagok legnagyobb része teljesen iskolázatlan munkásember, a vezető maga is autodidakta. A kitűnő produkció tehát megdönteni látszott azt a sokat hangoztatott feltevést, mely szerint a Kodály-kórusok nehéz, csupán zeneileg képzett énekesek számára hozzáférhető művek. Kodály a hallottak alapján egy kísérletre szánta el magát: Egy éve már személyesen irányította öt békéscsabai kórus munkáját, és ebből a munkából, mint előadásában mondotta, önmaga is hitet merített, hogy íme nem csak a gyermekkarokon át reformálhatjuk meg kóruskultúránkat, mert felnőtt, tanulatlan, a régi „dalárda" levegőben felnőtt emberek teljesen magukévá tették és meggyőző, lelkes, kitűnő előadásban hozták a legnehezebb Kodály kórusokat is. Akármennyire csodálatos teljesítmény volt is az öt csabai kórus hangversenye, bebizonyította, hogy a mag, amit Kodály és Bartók évekkel ezelőtt elvetettek, most hullott a számára legegészségesebb, legtermékenyebb talajba. A népdalt a nép adta és nehezebb, kórusra feldolgozott formájában is tökéletesen és maradéktalanul tudja visszaadni azt, ami eredetileg már sajátja volt. Mindazok, akik meghatottan és lelkesülten hallgatták a gyári munkáslányok és földmunkások napi nehéz munka után fáradt testtel, pihenő lélekkel megtanult és most kifogástalanul és meggyőzően előadott műsorát, tudják, hogy ma Magyarországon teljes nívójú kóruskultúra nem utópia már, hanem csupán a helyes nevelés kérdése, mert az anyag, amely rendelkezésünkre áll, bizonyára nem kivételesen tehetségesebb Békéscsabán, mint a többi városban és így remélhetjük, hogy a régi dalárda szellem néhány év múlva már csak a múlt rossz emléke lesz mindenütt, egy talán szükséges rossz, amin keresztül mentünk. B.j. Egykorú újságcikk gépelt másolata. Szerzőjét és megjelenési helyét nem sikerült megállapítani, annyi azonban bizonyos, hogy a Kodállyal Békéscsabára lejött barátok közül írta valaki, és az egyik fővárosi lapban jelent meg. 99