Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Vass Henrik: Birkás Imre

Keresztes Mihállyal és Halász Józseffel (ma belgrádi nagykövet) az országos Borversenyen, 1959. július 23-25. lett olyan emberek munkába állítása, akik nemcsak szakmai felkészültségükkel, hanem meggyőződésükkel is segítik az új társadalmi rend, a munkáshatalom megszilárdítását, a szocialista építés kibontakozását a mezőgazdaság területén. Nem bővelkedett akkor az ország mindezeknek az igényeknek megfelelő szakemberekben. Ezért Birkás Imre egyik kezdeményezője volt a Mezőgazdasági Akadémia megszervezésének, amelynek fő funkciója: a megfelelő felkészültségű, szocialista meggyőződésű szakemberek kiképzése volt. Azután ismét más pártfeladattal kell megbirkóznia: 1951-53-ig a Somogy megyei Pártbizottság szervező titkára, majd 1953 májusától a Belügyminisztériumi Határőrség és Belső Karhatalom Politikai Főcsoportfőnöksége Pártbizottságának titkára. S bár nem volt „hivatásos katonatiszt", de hivatásos forradalmárként nagy hozzáértéssel és eredményesen dolgozott a hozzá tartozó pártszervezetek megerősítéséért, a tisztikar politikai neveléséért. 1955 januárjától ismét visszakerül a Földművelésügyi Minisztériumba, először a Termelőszövetkezeti Főosztály helyettes vezetője, illetve a Földrendezési Főosztály vezetője, majd 1956 augusztusától a Begyűjtési Miniszter egyik helyettese volt. Akik ismerik a korabeli körülményeket, jól tudják, hogy ezeknek a feladatoknak eleget tenni nem tartozott a népszerű és könnyű feladatok közé. Az a politika, amelynek végrehajtásáért dolgoznia kellett, a lenini szövetkezeti elvek súlyos torzulását hordozta magán, Birkás Imrét azonban mélységes embersége, emberszeretete megóvta a túlzásoktól. Amikor a munkás-paraszt hatalmat 1956-ban az ellenforradalom fenyegette, Birkás Imre elsőként öntötte magára a munkásőrök szürke overálját és fogott fegyvert azért a társadalomért, amelyért egész tudatos életén át, olyan következetesen harcolt. S amíg szervezete bírta, kitartóan végezte ezt a munkát is. 1956 novemberétől 1957 februárjáig Békés megye kormánybiztosa. Ismét a szülőföldön kellett harcolnia a munkáshatalom megszilárdításáért, az emberek meggyőzéséért, azért, hogy mielőbb sikerüljön eloszlatni a zűrzavart a fejekben és elősegíteni az ország helyzetének konszolidálását. Szerette és találóan alkalmazta a példálózást. „Mi most olyanok vagyunk - szokta volt mondani, - mint egy kertész. Megnyesegetjük az ágakat, a rossz hajtásokat, hogy a jók, a szépek szabadon lélegezhessenek, növeked411