Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szentirmai László: A sarkadi értelmiségről (beszámoló egy szociológiai vizsgálatról)

Ha a sarkadi helyzetet vizsgáljuk, kedvezőbb képet kapunk, mint az országos átlag. Családi házban, tanácsi értékesítésű öröklakásban, szövetkezeti öröklakásban lakik tulajdonosként vagy családtagként a megkérdezettek 60 százaléka. Tanácsi bérlakásban főbérlőként vagy családtagként 8%. Szolgálati lakással rendelkezik a megkérdezettek 30 százaléka, albérletben lakik átmenetileg 2%. A tartós Jogyasztási eszközökkel való ellátottság igen jónak mondható. Messze kiemelkedik más rétegekhez képest - a többek között - kirándulást, üdülést, más helyen történő művelődést biztosító személygépkocsival való ellátottság. A megkérdezettek közül minden második személy rendelkezik gépkocsival. Csaknem 100 százalékosnak mondható a mosógép-, hűtőszekrény-, gáz- vagy villanytűzhely-ellátottság. Adatainkból úgy látjuk, hogy a fűtés modernebb változatát is sikerült megoldani, igen kevés helyen fűtenek hagyományos módon szénnel, hisz a megkérdezettek 81 százaléka rendelkezik olajkályhával vagy etázsfűtéssel. Igen kedvező a kulturális cikkekkel való ellátottság. Adatainkból úgy látjuk, hogy televízióval, rádióval: asztali vagy zsebrádióval mindenki rendelkezik. Minden harmadik értelmiségi családban lemezjátszót, minden másodikban magnetofont találunk. A megkérdezettek közel kétharmadának van fényképezőgépe, minden negyediknek diavetítője. A lakások közel felét, pontosan 45 százalékot díszíti az utolsó 5 évben, 1972 után vásárolt új bútor. A sarkadik értelmiségi válaszaiból arra a következtetésre jutottunk, hogy 63% kiegyensúlyozottan gazdálkodik. A takarékos életvitel jellemző a megkérdezettek 19 százalékára. Gazdálkodásában, lakásberendezésében a kényelmet keresi 24%, kimondottan fogyasztó típus mindössze 2%. Az elmondottakból megállapíthatjuk, hogy egyéni gazdasági helyzetét tekintve a sarkadi értelmiség közérzete általában jónak mondható az országos falusi értelmiségi helyzethez viszonyítva. 4. Munkával, munkakörrel való elégedettség A megkérdezettek közül 10 értelmiségiből 9 úgy gondolja, olyan beosztása van, amely megfelel képzettségének. Csaknem egyértelműen úgy válaszoltak, hogy a beosztás mindenkitől megköveteli vagy az egyéni vagy a szervezett továbbképzést. Jelenleg igen sokan, 26% tanul tovább magasabb képesítésért, ami a perspektivikus célokat tekintve kedvező, azonban a továbbképzés tovább terheli az egyébként is igen igénybevett időalapot, s ez átmenetileg elégedetlenségnek, szabadidő hiánynak lehet az alapja. Bizonyos szempontból a továbbképzést azért is kedvezőnek mondhatjuk, mert a jelenleg továbbtanulók mellett körülbelül azonos százalék szeretne hasonlóképpen magasabb vagy más képesítést szerezni. Meg kell jegyeznünk, hogy az országos adatok nem bizonyítják, hogy a magasabb végzettség jelentősebb jövedelememelkedést vonna maga után, tehát a sarkadi vezetőknek fel kell arra készülniök, ha ennyien szereznek magasabb képesítést, akkor az újabb végzettség esetén bizonyos elégedetlenségi hullámmal találkozhatnak, amennyiben ezek az értelmiségiek a magasabb jövedelemért, s nem a képesítésért, a szaktudásért önmagáért tanultak. Meglehetősen ellentmondásos, ha azt elemezzük, hogy 80% elégedett munkakörével, fizetésével már csak 65%, jövedelmével mindössze 55%. Ez utóbbi általános lép lehet, talán Sarkadon hatványozottan jelentkezik az értelmiség foglalkozás szerinti differenciált74