Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szentirmai László: A sarkadi értelmiségről (beszámoló egy szociológiai vizsgálatról)

hogy kérdőívet szerkesztettünk, a válaszlehetőségek előre megkapták a kódjeleket, hogy a feldolgozás könnyebb legyen. A kérdőívvel kérdezőbiztos nőhallgatóink maguk kérdezték ki a vizsgálat alanyait, azaz interjút készítettek. A kikérdezésre 1977. szeptemberében került sor. Összesen 100 főt kérdeztünk meg, 96 kérdőívet lehetett értékelni. A mintába véletlenül kerültek a sarkadi értelmiség képviselői. Névsorokat kaptunk a munkahelyekről, ahol feltüntették a házastársak nevét és foglalkozását is. A kérdőív összesen 102 kérdést tartalmazott. Az ún. objektív, személyre vonatkozó kérdések tartalmazták a demográfiai adatokat, az esetleges továbbtanulás körülményeit, a házastársra vonatkozó legfontosabb adatokat, a fizetés, a jövedelem és az egy főre eső jövedelem nagyságát, az eltartottak számát, a mellékjövedelem lehetőségét, a jövedelemmel való elégedettséget, a lakáshasználat jogcímét, a lakás felszereltségét, a takarékoskodás célját és a tömegszervezeti tagságot. Kérdőívünkben kitértünk a munkára vonatkozó kérdésekre és a munkához kapcsolódó egyéb elfoglaltságra. Interjúalanyainkat megkértük, félórás bontásban mondják cl, mit csináltak a kikérdezést megelőző hétköznapon és az utolsó vasárnapon. Fontos szerepet tulajdonítottunk a szabadidőnek és a művelődési lehetőségeknek. Hangsúlyozottan megkérdeztük a baráti, családi kapcsolatok alakításának lehetőségét, ennek elterjedtségét, más sarkadi értelmiségi csoportokról kialakított véleményt. Tájékozódtunk a közéleti érdeklődés megléte illetve nemléte iránt, valamint megkérdeztük, bizonyos tevékenységek alapján hogyan ítélik meg saját helyzetüket. Kutatásunk során nem térhettünk ki az életmód egészére. A kereső-, termelőmunka idejét adottnak vettük, figyelmünket az időgazdálkodás egyéb összetevőire fordítottuk, hogy megállapíthassuk a falusi értelmiség sarkadi jellemzőit: kereső-, termelőmunkán túl végzett munkafázisok időtartamát és a szabadidő elfoglaltságokra fordított idővolument. Adataink értékelésénél elsősorban arra a megállapításra jutottunk, hogy mintavételünk jónak mondható. Az 1970-es népszámlálás adatait figyclcmbcvéve, Sarkadon 152 fő rendelkezett felsőfokú végzettséget tanúsító oklevéllel, 40 főnek felsőfokú végzettsége volt, oklevele nem. Mintavételünk során nemcsak azokat tekintettük értelmiséginek, akinek erről „papírja" volt, hanem egyrészt mindazokat, akik olyan munkakörben dolgoztak, amelynek ellátásához felsőfokú végzettségre szükségük lett volna, továbbá azokat, akiknek munkaköre megköveteli az önálló döntések meghozatalát. így Sarkadon értelmiséginek tekinthető becslésünk szerint mintegy 300 fő. Ennek a létszámnak mintegy egyharmadától kaptunk minden kérdésre kimerítő választ. (Érdemes volna a rendkívül gazdag adatokat tartalmazó kérdőív válaszait további kutatási jelentésben, Sarkad Nagyközség döntéshozatalrajogosult állami-, párt- és közművelődési szervei számára feldolgozni.) Mintavételünk során arra törekedtünk, hogy nem annyira az egyes foglalkozási csoportok, mint inkább a nemek legyenek megfelelően reprezentálva, mert a nem szerinti megoszlás sok igen fontos, egyébként nehezen felderíthető kérdésre ad választ. Mintánkban a nők és a férfiak aránya jónak mondható, azaz a megkérdezettek 49 százaléka nő, 51 százaléka férfi. 3. Anyagi helyzet Országosan közismert tény, hogy a falusi értelmiség nem homogén. Ez Sarkadon és mintánkban kimutatható. Sarkadra jellemző, hogy a pedagógusok mellett igen nagy számú műszaki gazdasági szakember dolgozik. 71