Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Beluszky Pál: Néhány gondolat a közép-békési kutatásokról

BELUSZKY PÁL A Békési Élet hasábjain kibontakozott - ma már megállapítható, hogy országos visszhangot kiváltó vita kétségtelenné tette a közép-békési városegyüttes létét, lehetővé tette a közöttük kialakult kapcsolatok jellegére, erősségére vonatkozó hipotézisek ellenőrzését, pontosítását, s az együttműködés számos lehetőségére hívta fel a figyelmet. A szoros kölcsönkapcsolatok, az együttműködés szükségességének felismerését példamutató gyorsasággal követte az integráció tervezéséhez, megvalósításához feltétlenül szükséges alapkutatások megszervezése, megindítása. Értékes előmunkálatok után - mint Békés megye gazdasági földrajzának, Békéscsaba földrajzának, Békés településföldrajzának megírása - másfél év óta folyik - az MTA Földrajztudományi Kutató Intézete Alföldi Osztályának szervezésében - a közép-békési városegyüttes sokszempontú vizsgálata; mára kirajzolódott e kutatások célkitűzése, tematikája, módszerei; megszülettek az első konkrét eredmények. így nem látszik elhamarkodottnak, ha a közép-békési városegyüttesre vonatkozó vélemények, javaslatok mellett kutatásuk eddigi eredményeiről, további feladatairól is szólunk. Rövid hozzászólásomban elsősorban erre vállalkoztam, annál is inkább, mert az előbbi témakört alaposan, sokoldalúan vitatták az előttem szólók. i. Az Alföld településhálózata nemcsak az ország további tájegységeinek településhálózatától, hanem a nyugat- és közép-európai településhálózattól is különbözik. E különbségek a „szabályos" faluhálózat hiányára vagy hézagos voltára (amely különösen a negyvenes-ötvenes évek fordulóján létrehozott tanyaközségek kialakulásáig volt feltűnő), a tanyás gazdálkodási-települési rendszer nyújtotta lehetőségektől támogatott nagyfalvas-mezővárosi településszerkezetre vezethetők vissza. E településszerkezet előnyéül írható, hogy a nagy- és óriásfalvakban, mezővárosokban - a történelmi körülményektől is támogatva -, az alföldi települések nagyobb hányadában legalább a városi szerepkör egyes összetevői megtelepedtek, a városi - vagy legalább is nem falusi - kapcsolatrendszerek, életmód egyes elemei is jelentkeztek. Miután a tanyai lakosság, legalább is a klasszikus tanyaelv virágzása idején, szorosabb szálakkal kapcsolódott a városokhoz, mint pl. a legtöbb dunántúli falu a városához, az Alföldön, különösen a XIX. században, a XX. század elején „városiasabb" társadalom alakult ki, mint a Dunántúlon, ha a városi élet minősége, színvonala esetenként alacsonyabb is volt, mint a Dunántúl városaiban. Ugyanakkor az alföldi településszerkezet másik következménye volt, hogy a városi szerepköröknek lehetőségük nyílt a szétforgácsolódásra, ami be is következett. A központi szerepkörű települések egymás növekedését, városiasodását is korlátozták, gátolták, szűk keretek között tartották a településhálózat mélyebb vertikális tagolódását, hierarchizálódását. (Különösen jellegzetesen alakult ilyen szempontból a Miskolc-Nyíregyháza-Debrecen-Békéscsaba-Szentes-Szolnok-Eger közötti terület településhálózata, ahol 120 km átmérőjű körben mintegy 60, városi szerepkörrel rendelkező településből a legmagasabb hierarchikus szintet Karcag képviseli.) A hierarchizálatlanság, a vertikális tagolódás hiánya a horizontális tagolódás bizonytalanságait is eredményezi. Magyarán: míg pl. a Dunántúlon a város-vidék közötti kapcsolatok irányai, az ellátási-szolgáltatási intézmények telepítése, a közigazgatási beosztás többnyire eleve adott, addig az Alföldön mindez sokkal labilisabb, egész sor variánssal számolva lehet ill. kell a felmerülő kérdéseket megoldani. E „zavaros" helyzetért a terület- és településtervezés, a településtudományok képviselői, a közigazgatástudomány szakemberei gyakorta háborogtak is. Ezen a helyzeten az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció, eredeti tartalmát maradéktalanul végrehajtva - miután a Koncepció tulajdonképp a településhálózat hierarchizálásának koncep498