Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 1. szám - ORTUTAY GYULA (1910-1978) - Elek László: Ortutay Gyula levelezése Kner Imrével
Az adott esetben Ortutay csakugyan nem állhatott sorompóba. Csak ártott volna az ügynek. Egy országgyűlési képviselő interpellációja éppen ekkor vetett gáncsot egyetemi tanári kinevezése elé. A miniszter nem is erősítette meg a kolozsvári egyetemi tanács határozatát. „Pályázni semmi esetre sem fogok, ha arra kerül a sor, s a miniszter visszaküldi a már megtörtént meghívást. Engem teljesen igazolt a meghívás ténye, ez a győzelem. A többi már napi politika és aljasság", 5 3 közölte Knerrel, reflektálva egyben barátjának arra a két levelére is, melyekben Kolozsvárt szerzett, vele kapcsolatos friss információit ismertette. Jelentősebb érdemeket szerzett viszont Ortutay a Kner nyomdának a közkönyvtárak felsegélyezését célzó vállalkozása elősegítésében. 1939. elején Kner Imre a napilapokból arról értesült, hogy a Faluszövetség 5 4, amelynek vezetői közé tartozott Ortutay is, akciót indít a falusi közkönyvtárak fejlesztésére. Megtetszett neki a gondolat: végre talán igazán alkalmas helyet talál a raktáraiban még veszteglő könyveinek. Apja, a nyomdaalapító és a nyomdát félévszázadon át vezető Kner Izidor emlékére ugyan már az előző évek során szétosztott jó 25 000 kötet könyvet 5 5 haladó és mérsékelt irányzatú egyesületek, ifjúsági szervezetek között, ekkor azonban mélységesen csalódnia is kellett. Akadt olyan ifjúsági szervezet, amely arra sem méltatta, hogy ismételt kérésére arról tudatta volna, mi is lett a nekik küldött könyvek sorsa. 5 6 Most végre nyugodt volt: könyvei a legjobb helyre kerülnek, s hatni is fognak. Értelmesebb és szimpatikusabb megoldás volt ez számára, mint a könyvek leárazása és üzleti értékesítése. Ugyanakkor a szép könyv értékét is védte, amikor nem volt hajlandó elkótyavetyélni sok gonddal és nagy anyagi és szellemi áldozattal előállított könyveit. A Faluszövetség nevében Ortutay jelölte ki a nyomda által eljuttatott jegyzék alapján azokat a könyveket, melyekre a szervezet reflektált. Azt, hogy hány példányt küldjön el belőlük a Szabad Szó címére, viszont már Knerre bízták. Végül is 3 ládában összesen 1500 kötet indult útnak 1939. április 11-én Gyomáról - minden műből 50-50 példány. Kner Imre nem szerette a látványos gesztusokat. Nem kérkedett soha krőzusi adományaival. Most is vigyázott arra, nehogy kényelmetlen helyzetbe hozza a Faluszövetséget azáltal, hogy ő mutat elsőként példát az adakozásra. Arra kérte tehát már az ajánlattevő levelében Ortutayt, közölje vele, nem kellemetlen-e számukra, ha „éppen zsidó kezdi el a felajánlást", s csak a kapott értesítés után cselekedett. 5 7 Nem kevésbé fontos szerep jutott Ortutaynak 1940-ben, amikor a nyomdászat feltalálásának félévezredes jubileumára a Kodály Zoltán sugalmazta páratlanul értékes és szép Kner kiadványt: M. Tótfalusi Kis Miklós Mentségének díszes bőrkötéses tiszteletpéldányát Kozma Miklós belügyminiszter közvetítésével Horthy kormányzóhoz juttatta el. 5 8 Hihetetlen műgonddal készült ez a könyv. Korrektúráját Kner még a gyomai munkatáborba is magával vitte, s minden szabad idejét arra fordította, hogy a hibamentes kiadás érdekében saját szedését bctűről-betűre összehasonlítsa azokkal a fotókópiákkal, amelyeket az eredeti kiadásról készíttetett. Úgy dolgozott rajta, mint a megszállott: nem törődve az embertelen munkakörülményekkel, a bántóan rossz látási viszonyokkal. Esténként dolgozhatott s csak nagyritkán nappal, ha történetesen éppen szabadnapos volt. Együtt csinálta Szentkuty szép könyvével (Régi hazai nyomdák mintakönyvei), amelynek tipografizálására a Magyar Bibliofil Társaságtól kapott felkérést. A Mentség kiadását nemcsak a könyvnyomtatás feltalásának 500 éves jubileuma indokolta. Több irányú célt valósított meg vele. Egyrészt azt dokumentálta, hogy „azt a szerepet, melyre a magyarsággal, a magyar kultúrával szemben kötelezte magát", megszé50
